9. Rész

Berry szemszöge

Reggel kiáltozásra keltem. Ez nem az a ijedt kiáltozás volt, inkább boldog. Azonnal kipattantak szemeim. Körülnéztem és tudatosult bennem, hogy hol is vagyok. Számat mosolyra húztam, mikor meghallottam a mellettem szuszogó fiút. Megfordultam, majd arcát kezdtem fürkészni, majd visszafeküdtem eredeti helyembe. Éreztem, hogy Brad megmozdul. Közelebb húzódott hozzám. Szemeimet lecsukva tartottam. Fölé hajolt. Éreztem meg leheletét.
- Fent vagy? - suttogta. éreztem a hangjából, hogy vigyorog. Mosolyra húztam a számat. - Szóval igen. - fordított gyengéden hátamra és apró puszit nyomott ajkaimra.
- Én még aludni akarok. - nyafogtam és mellkasára téve fejemet, újra lecsuktam szemeimet. Hajammal kezdett játszadozni. Elképesztő érzés volt, hogy reggel fáradtan, alig felkelve feküdhetek mellkasán, ami minden egyes lélegzeténél fel-le emelkedett, miközben ő hajammal játszadozott. Hogyan lehetek ennyire szerencsés?
- Hidd el, én se magamtól keltem fel. Dehát Maya már csak ilyen. - nevetett. - Ha valaminek örül akkor azt nem hanghatás nélkül teszi. - magyarázta.
- Aranyos lány. - jegyeztem meg.
- Igen az. - értett egyet velem. Pár perc után kikászálódtunk az ágyból. Fáradtan sétáltam le a nappaliba, ahol Maya, James és Tristan tv-tek.
- Jó reggelt. - köszönt Tristan.
- Nektek is. - mondtam mosolyogva, majd Braddel a konyhába sétáltunk.
- Kérsz kakaót? - kérdezte.
- Igen köszi. - fogadtam el. Amíg elkészítette én a nappaliba sétáltam a többiekhez.
- Jól aludtál? Kényelmes volt Maya ágya? - érdeklődött Tris, amivel egy kicsit zavarba hozott.
- Igen és nem, vagyis az volt, illetve biztos az...- dadogtam össze vissza, mire Connor, James és Maya felnevettek. Tristan csak értetlen képpel vigyorgott rám. Nem tudtam mit mondjak.
- Bradnél aludt. - mondta vigyorogva Con.
- Ja. Vágom. - válaszolta le Tristan, majd felállt és kisétált a konyhába. Maya felpattant és elindult utána.
- Na és a palacsintasütésből mi lett? - kérdeztem Jamestől, mire Connorra pillantott és elvigyorodtak.
- Csináltunk egy csapatra valót és felzabáltuk. - jelentette ki Connor.
- Te is felkeltél? - nevettem, Connorra pillantva.
- Igen és a fiúd is. Csak te és Tristan nem ettetek a  specialitásomból. - válaszolt James. Ajkamba haraptam zavaromba. Fiúm?  Azért nem mondanám.
- Ez azért erős szó. - mondtam elhalkulva.
- Erős? Inkább gyenge. Mond minek neveznéd a fiút, akivel első perctől kedve flörtöltök tudat alatt, elhívott randizni, igent mondtál, együtt filmeztek a szobájában, csókolóztok és együtt alszotok? Ha nem a fiúd akkor mid? - fejtette ki McVey. Valóban a fiúm lenne? De nem kérdezett még erről. Nem beszéltünk róla, csak élveztük. Csak történt ami történt... Mi az, hogy első perctől kezdve flörtölünk tudat alatt? Ez...ez nem igaz.
- Mi csak együtt vagyunk, de nem úgy együtt csak... - elhallgattam, mert ekkor Brad belépett a nappaliba két bögre kakaóval. Feldúltnak tűnt. Remélem nem hallotta amit mondtam, mert ezt nekünk is megkéne beszélnünk.
- Köszi. - vettem el tőle az egyik bögrét és kortyolgatni kezdtem.
- Elmegyünk sétálni? - lépdelt elém Maya.
- Örömmel. - bólintottam, mosolyogva, miután megittam a kakaóm.
- Én is megyek! - mondta egyszerre, Brad és James.
- Nem! Csak ketten megyünk. - jelentette ki Maya, majd rám mosolygott. Gyorsan elkészülődtem és miután Maya adott ruhát, el is indultunk. Reggel volt még.
- Minden rendben? Mármint Braddel és veled? Akkor most együtt vagytok? - kérdezgetett kíváncsian.
- Valójában nem tudom. Tény és való, hogy úgy tűnik igen, de még nem esett szó erről és nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője..Egyszerűen csak élvezzük az egymással töltött perceket. Nagyon. - mondtam bizonytalanul, mert én így is gondoltam. - Brad ugye nem hallotta amikor a nappaliba rólunk beszéltem? - húztam a számat, de Maya megrázta a fejét.
- Nem. Inkább az volt a baj, amit előtte halott. - sütötte le szemeit.
- Mire gondolsz? - vontam fel a szemöldököm.
- Igazából semmit sem mondhatok biztosra, de hallottam, hogy a konyhába ő és Tristan veszekednek. De én csak hallgatóztam, szóval nem hallottam semmit tisztán. - túrt bele hosszú szőke hajába.
- Ja értem. De ez természetes. A barátok szoktak veszekedni. A legjobbak is. -  mondtam.
- Igen ez így van, csakhogy most ez más volt. - nézett rám. Egy kicsit megijesztett. Reméltem, hogy nem nagy a baj.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert, ha jól hallottam a veszekedés tárgya, te voltál. Rajtad kaptak össze. - közölte. Nem értem. Tristan nem bír engem vagy mi rosszat tettem. Pánikba estem egy kicsit.
- De miért? csináltam vele valami rosszat? Megbántottam valamivel? Vagy egyszerűen csak nem bír? De hát mindig jól elvagyunk. Kedves szokott lenni velem. Vagy csak játssza? - pánikoltam és csak dőltek belőlem a kérdések. Maya halványan elmosolyodott.
- Félre érted. - rázta a fejét. Hogy lehet ezt félre érteni?