2014. november 1., szombat

41.Rész

Maya...


Jóval később tértem eszméletemhez egy homályos szobában. Halk sírást hallottam magam mellől mire felfigyeltem. Egy zsák volt a fejemen persze hogy homályos volt minden. Gyorsan le akartam küzdeni a fejemről azt a zsákot hogy megtudjam mi ez az egész. Miután le szedtem a fejemről gyorsan oldalra pillantottam és Berryt láttam még ugyan így zsákkal a fején.
- Berry. - Mondtam össze csukló hangon.
- Maya!?- felelt vissza és kicsit elcsendesedett a sírása. - Mi ez az egész?
- Fogalmam sincs, de nem kedvező nekünk. - Fejeztem be mondani valamit gyorsan mivel hangokat hallottam.
A szemem valamiért nem volt az igazi így fel sem tudtam ismerni hol lehetünk.
- Sziasztok lányok. - Szedte le a zsákot Berry fejéről egy homályos srác.
- Ashton?! - Mondta Berry Könnyes szemmel.
- Micsoda?
Ez nem lehet igaz. Ezek nem hagyják élni az embert!?
- Azt meg értem hogy engem elraboltatok, de Berryt miért kell ebbe bele keverni?
- Mivel te az enyém és Ashtoné vagy, a barátnőd pedig Calumé lesz. - Mondta Michael.
- És mire kellünk nektek? - Kérdezte Berry inkább csak azért hogy megbízonyusoljon hogy azt...
- Nem tudom hogy egy ilyen szűz lánnyal mit lehetne kezdeni!! - Mondta Calum.
- Hol van James??- Kiabáltam vele.
- Olyan helyen amit már bejárt egyszer.
Ebből le tudtam azt venni hogy nem 5Sos lakáson vagyunk hanem máshol.
- Most elmegyünk átöltözni, ti ne mozduljatok. - Hajolt közel hozzám Michael mintha még akart volna csókolni.
Ahogy kimenetek sírva is fakadtam.
- Az istenért kellett nekem ide jönni! Olyan embereket keverék bele a hülyeségbe akik még sem érdemlik! Mindig körülöttem történik a baj és én leszek a hibás.
- Maya, nézd a jó oldalát. Nem ismernénk egymást, nem lettél volna 2 napig együtt Jamesel és nem találkozták volna a bátyáddal.
Ezen elgondolkodtam és még is jött az ötlet ami a szökés volt.
- Berry, ha most felállok és levágom a kezeden lévő kötelet mond hogy elszökünk. - Suttogtam.
- Jó is lenne, de hogy vágod el a sajátod?
Erre nem feleltem csak felálltam és a kezemben tartottam a kötelet elvágva.
- Bocs, Maya Evans. - Mondta egy mosollyal.
Gyorsan felálltam és felé siettem hogy elvágjam a kötelet. Sikerült is, de a srácok hangját hallottuk meg. Nem tudtam honnan "vegyvert" találni így kidobtam az ablakot és egy pár üvegszilánkot szedtem össze. Itt már el is vesztette Berry eszméletét a vért látva.
- Berry. - Fogtam meg forró arcát. - Berry ne csináld ezt. Figyelj ide! Most kiugrunk az ablakon.
- Nem. - Rázta meg a fejét. - Nem, nem. Élni akarok.
- Nem lesz semmi bajod, gyakorlatilag csak a bokorra eshetsz. Bízol bennem?
Berry addig gondolkozott amíg Michael félmeztelenül be nem lépett a szobába. Berryt addigra eltűntettem a színről (bebújtattam a szekrény mögé) Álltam a sarat, kialltam magamért és Berryért.
- Nem nézhetitek ti férfiak így le a nőket! - Mondtam Michael szemébe.
- Maya, te nem tudod mire vagytok jók!
- De, azt hiszem igen. - Közeledtem hozzá testileg. - Szerintem te nem közéjük tartozol.
- Miben nem tartozom hozzájuk?
- Nem is tudom. - Értem hozzá hideg kezemmel, majd az üvegszilánkot akartam vállába döfni, de előbb kapcsolt és a falba állítottam.
A szívem itt hevesen kezdett dobogni és valahogy de el tudtam jutni az ajtóig hogy elfussak. Az alsó szintre tudtam lejutni, de ott Ashton kapott el. A kanapéra löktek és Megláttam hogy Luke meg volt kötözve a konyhában. Üvegszilánk maradt a kezemben így ezt oda tudtam csúsztatni amikor a srácok nem figyeltek. Calum állt mellettem és csak akkor tekintettem rá amikor Berry az ablakból mászott ki. Ahogy óvatosan ráesett a bokorra becézett Könnyes szemmel az ablakon. Látta hogy sírok és hogy a kezemmel Intettem hogy menjen el, de ő ott állt és az ablakon kopogtatott.
- Héj! Itt vagyok! - Kiabált Berry sírva, mire a srácok meglátták.
- Berry fuss! - Kiáltottam mikor Michael és Ashton elkezdtek utána futni. Calum meg mindig mellettem ült és lábam "cirógatta" itt valahogy oda tudtam Luke-nak csúsztatni az üvegszilánkot és elvágta a csuklóját szorító kötelet. Gyorsan felállt és Calum felé sietett, majd felállította és egy jobb egyenest vert be neki. Calum összeesett majd Luke felsegített. Lábamról folyt a vér, kezem lila kis foltokkal volt tele miket Michael fogása okozott. Pólóm telis tele nagy szakadásokkak, arcomon három vágás volt és lábamra nem tudtam felállni. Luke elő szedte a telefonját és tárcsázta Tristant, majd a rendőrséget.
- Menj fel a szobámba és zárkózz be, ha hallasz is egy hangot ne nyiss ajtót akkor sem ha Berry az mert akkor elkapták a fiúk. - Mondta miközben a csuklómat fogta. Kissé megkönnyebbültem, de nem tudtam mit mondjak Luke-nak így csak megöleltem, mire eltolt magától és megcsókolt.
- Gyere. - Kapott fel és a szobába vitt, majd bezárt.
Lépteit hallottam lefelé a lépcsőn és Berryre gondoltam. A szobában elment a világítás így csak a kintről beáramló fényből láttam valamit. 10 perccel később lépteket hallottam a lépcsőn felfelé és sírást.
- Maya! - Sírt barátnőm.
- Berry!? - tapadtam az ajtóra.
- Ne nyisd ki itt van Ashton! - Parancsolt rám Berry mire egy nagy ütés csattant el majd valaki a falnak esett.
- Maya nyisd ki én vagyok az Luke és Berry.
Erre kinyitottam az ajtót és akaratom ellenére is a szobába belépő Luke nyakába ugrottam. Utána fel holt Berryt húzta Luke magával amire még jobban sírni kezdtem. Megöleltem és nem engedtem egészen addig amíg Tristan hangját meg nem hallottuk. A lépcsőn felfutó Connort láttam még először és azonnal hozzánk rohant majd szorosan átkarolt. Arcomrol Connor pulcsijára átfolyt a vérem amire csak mosolyogtam. Berryt tartottam bal kezemmel míg ő a jobb kezével tartotta derekamat. Connor Luke-val váltott pár szót majd hozzánk kapcsolódott. Tristan is felsietett és átölelve Berryt(!) megforgatva letette.
- Kösz! - Mondtam majd Connorra támaszkodva ledöcögtem a lépcsőn.
- Mi a baj Húgi?  - Állított meg Tristan.
- Tippelj. - Mondtam egyszerre Berryvel és Connorral.
- Gyere had oleljelek meg!
- Tudod kezdem azt érezni hogy szarsz a fejemre és hogy nem is érdekelt hogy a húgodat elrabolták. Bocs Berry, de szerintem Tristan téged jobban szeret mint engem.
- Nem, ez így van és nem haragszom rád hanem Tristanre. - Mondta majd mikor meglátták Bradet nyakába ugrott.
Én Connorral döcögtem Tristan meg teljesen egyedül maradt. Hát remélem szarul esett neki ahogy nekem.
Lent a rendőrség vitte el a 5Sos srácokat, kivéve Luke-ot, aki éppen Jamesel beszélt.
- Na és mi van azzal a csókkal? - Kérdezte Berry suttogva.
- Mi? Milyen csókkal?
- Amit Luke adott neked. - Lökött oldalba.
- Semmi, véletlenül tette és nem is volt olyan igazi csók.
- De te vissza csókoltad!
- Jó de, mi? Honnan tudod ezeket?
- Vannak forrásaim. - Nevetett mire megöleltem és kisétált a srácokkal az autóhoz.
Luke megállított a nappaliban így még tudtam hálálni amit tett.
- Igazából még nem voltunk normálisan kettesben. - Nevetett.
- Igaz. - Mosolyogtam.
- Arra gondoltam hogy majd ha mindenki megnyugodott eljönnél-e velem mondjuk sétálni vagy valami.
- Szóval randizni?
- Hát igen. - Vakarta meg a homlokát.
- Ezer örömmel. - Mondtam majd megölelt és kikísért az autóhoz.
Berry ismét furcsa jeleket adott arcával amin csaj nevetni tudtunk.
- És mit csinálsz velük? - Kérdeztem Lukeot.
- Elmegyek velük a rendőrségre és feljelentem őket és szerintem ennyi volt a 5 second of summer-nek. - Törődött bele Luke. - Aztán mehetek haza nulla karrierrel.
- Héj Luke, mi lenne ha a The Vamps csere gitárosa lennél? - Kiabált Connor.
- Igen, szívesen látjuk a húgom megmentőjét a bandában. - Mosolygott lüke bátyám.
- Ja. - Mondta James egyhangúan.
- Nem tudom, csak akkor ha nem gond, de még megbeszéljük. - Mosolyogott rám és egy búcsú ölelést adott majd nagyon köszönve elkezdett pakolni a ház körül. Beszálltam az autóba majd szépen ott hagytuk a házat. Az agyam csak Luke-on és ezen a konfliktuson kattogott. A kórház felé mentünk hogy ellássák Berryt és engem. Mikor beértünk a kórházba a recepciós hölgy azonnal egy termet adott hogy kössék be a sebeinket. Az orvos miközben kötötte a lábunk kijelentette hogy "sok vért nem veszítettünk, de inkább bent tart minket 2 napra mert ez így lehet fertőzés is. Ennek Berry és én sem örültünk annyira, de Tristan sem aki barátnőmre akaszkodott. Brad és Connor estére ment maradt velünk Tristant Jamest és Berry öccsét haza zavarták.
- Meglepett hogy engem akartál magad mellé nem pedig Jamest vagy a bátyád.
- Engem nem. Te vagy a legjobb barátom és nem akarok mást magam mellett tudni. - Öleltem meg.
Berry meg mindig felvont szemöldökkel nézett rám ahogy én is rá hisz már rajtam nem lehetett kiigazodni. 

2014. október 12., vasárnap

40. Rész

Berry
- Igen? - szóltam ki Maya szobájából, mikor valaki kopogott.
- Szia. - jött be félénken az ajtón Tris. Megforgattam a szemeim. Az utolsó ember volt, akivel most lenni akartam.
- Helo. - mondtam. Leült az ágy végébe.
- Figyelj én nem akartam rosszat, csak... - kezdett bele a magyarázkodásba.
- Csak? Még is elég rossz a helyzet ha végiggondolod, ebben a házban alig van 1 ember akinek nincs senkivel valamiféle konfliktusa. És tudom, hogy nem mind a te hibád, de miért kellett tovább fokozni? - ültem fel ingerülten. Csak sóhajtott.
- De mondd, hogy nem volt igazam.
- Nem volt igazad! - vágtam rá, de aztán tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. - Nem az a lényeg, hogy igazad volt-e vagy nem. - vezettem tekintetem a padlóra, mire egy kis mosoly jelent meg arcán. Biztos volt az igazában.
- Most mindenki engem hibáztat. - hajtotta le fejét.
- Nem csodaálom. Tristan mindent elcsesztél. Nem csak nekem Braddel kapcsolatba, de ez az egész James és Mayás ügy is. Együtt érzek veled, de ez akkor is túl sok volt. - magyaráztam.
- Tudom, de annyira szeretem Mayát. Ő kishúgom és szeretném megóvni és egy olyan fiút tudni mellette, aki nem egy nőcsábász és még sorolhatnám. Egyszerűen felhúzott ez az egész. - támaszkodott könyökére.
- Tudom, de James talán őt tényleg szereti. Adj neki egy esélyt. Megérdemli. És legalább Jamest ismered. Ráadásul Mayát ismerve ez még egy jó pasi választás. Örülj, hogy most nem egy agyon tetovált és vagy pirszinges rocker sráccal járkál mindenhova. - nyugtattam.
- Igazad van. És ne haragudj azért amit odalent mondtam. - állt fel és kiindult a szobából.
- Várj! - állítottam meg, mielőtt kiment volna. Vissza fordult felém.  - Tudnom kell, hogy amit James vagyis Brad, vagyis mindkettőjük mondott az...az igaz? - kérdeztem rá dadogva. zavarban éreztem magam és féltem a választól, de nem is kaptam meg. Egyszerűen csak egy édes és huncut mosolyt csúsztatott fel az arcára, majd kiment. Most ez mit jelent?
- Tristan...Tristan válaszolj már! - futottam ki utána az ajtón.
- Érdekel, hogy igaz-e? - állt meg velem szembe, még mindig ugyanazzal a önelégült mosollyal az arcán.
- Ő...igen azért kérdezem. - néztem fel rá, de Tristan csak mögém kezdett bámulni.
- Boccs ha zavarok. - lépett ki a wcből Brad. Ahogy hátra néztem rá kedvem lett volna felé futni és csak ölelni, de nem tettem. Mert tudtam, hogy ő nem valami jól reagálna rá.
- Brad... - fordultam meg, de csak ment tovább. - Beszélhetnénk? - kérdeztem félve, hogy mit válaszol rá.
- Most nincs időm. - mondta egyszerűen, majd szobájába lépkedve becsapta az ajtót. Az ajkaim remegni kezdtek és éreztem, hogy már nem kell sok, hogy kitörjön belőlem a sírás. Nem tudtam állni. Egyszerűen csak leültem a folyosó közepére és kezeimbe temetve arcomat, sírni kezdtem. Tris aggódó arckifejezéssel futott oda hozzám, majd csitítgatva magához húzott. Felzokogtam.
- Miért sírsz? - lépett ki újra a szobából Bradley. Könnyes szemeimet felé kaptam és erőtlenül próbáltam elhúzódni Tristantől, de nem nagyon jött össze. - Semmi okod sírni. Kettőnk közül nem te lettél becsapva, nem neked hazudtak, nem téged nem szeretnek viszont és nem a te barátnőd vigasztal most is engem szóval semmi okod sírni. - mondta nyersen, de arca minden arcánál megrezzent.
- Te meg miért vagy ekkora paraszt azzal a lánnyal akit ELVILEG "szeretsz"? - állt fel idegesen Tris.
- Neked meg miért kell folyamatosan vele lenned? Csak az a célod, hogy szar legyen nekem? És ha tudni akarod igen kikúrtul szeretem és azért vagyok ekkora "paraszt", mert minden apró szava vagy mozdulata feléd megbánt és felidegesít és azt akarom, hogy ne beszélj és ne érj hozzá, mert azt akarom, hogy csak is az enyém legyen. Az én barátnőm, aki szeret. De nem így van és eltudom képzelni, hogy ennek pont te vagy az oka. - kezdett el veszekedni.
- Miért, mi ő egy tárgy, hogy kisajátítsd magadnak? Hogy lennék már én az oka gondolkozz már egy kicsit! - kiabált vele.
- Hagyjátok már abba baszki. - jött már ki a szobájából Connor, majd Alex is.
- Mi a fasz van? Mi történt? - futott felém Alex, majd leguggolt és könnyekkel áztatott arcomat kezdte fürkészni. Én semmit sem tudtam mondani. - Na, jó kit kell pofán verni? - állt fel olyan idegesen, ahogy még sosem láttam. Alex elég magas volt. Körülbelül mint Brad. Erre a kérdésre Tris, Brad felé Brad pedig, Tris felé mutatott. Alex csak összeráncolta a homlokát.
- Lehetne, hogy megnyugodtok. Tristan és Brad menjetek a szobátokba és kurvára örülnék, hogyha most egy ideig békén hagynátok egymást! - nézett körbe hármunkon Con, majd határozottan felsegített a földről és szobájába kísért. Kezembe adott egy zsebkendőt, amivel megtöröltem arcomat. Szipogva kezdtem megnyugodni.
- Mi lenne ha elmennék sétálni? - mosolygott rám Connor. Bólintottam, majd kisétáltunk a szobából. A többiek úgy tettek, ahogy Connor mondta. Én sem mertem volna ellenkezni neki. Felhúztam a cipőmet, ahogy Connor is, majd elindultunk a lámpákkal megvilágított utcán. Connor belém karolt.
- Nem foglak kifaggatni, de eléggé érdekelnek a részletek, szóval ha van kedved, elmondhatnád. - nézett rám könyörgő szemekkel, mire elmosolyodtam.
- Nem mondanám, hogy van kedvem hozzá, de ha lenne is, akkor se tudnám elmondani, mert én magam sem tudom, hogy mi van és csak... - akadtam meg mondandómban, mikor az megpillantottam egy alakot ülni, az járdaszegélyen. - Baszki az McVey? - kérdeztem ijedten, mire Connor elkapta rólam a tekintetét Jamesre. Azonnal felé kezdtünk rohanni. Leülve mellé átkaroltam hátát.
- Haver mi van? - ült le mellé kikerekedett szemekkel Connor. Nem válaszolt, csak felém nézett. Szemeim már-már könnyesek voltak és pirosak. Na most komolyon sírt James McVey, vagy csak bedrogozta magát.
- James mi az mi a baj? - kérdezősködtem aggódva.
- Maya... - kezdett bele.
- Mi van vele? - kérdeztem újból, mivel megakadt.
- Eltűnt. - nyögte ki és egyik szeméből kifolyt egy valódi, tényleg egy igazi könnycsepp.
- Hogy mi? Mikor? Miért nem szóltál? Hol voltál eddig? Hívtad már? Miért nem mondtad? Miért nem kértél segítséget? Mikor láttad utoljára? - fakadtam ki magamból és azonnal felpattanva kezdtem hadarni.
- Na, jó Berry ne pánikolj be te is! - próbált nyugtatni Con, de ő rajta is látszott, hogy teljesen elvesztette az önuralmát.
- Hogy ne pánikolnék? Mi van ha egyszerűen csak elszökött? És ha kárt tesz magában? De lehet, hogy elrabolták. Valahogy nagyon úgy érzem, hogy az 5SOS fiúk benne vannak ebben a dologban. De ki tudja. - túrtam mindkét kezemmel a hajamba és járkálni kezdtem. A fiúk lesokkolva ültek még mindig.
- A rendőröket hívtad már? - kérdezte Connor.
- Igen, de csak 24 óra után indítanak keresést eltűnt személyek után és alig tudtam valamit belenyögni a telefonba. - magyarázta.
- Oké, akkor hívjuk fel Tristanéket. - mondtam, mire tárcsázni kezdtem a számát.

2014. október 10., péntek

39.Rész




Sziasztok, sajnos nem tudtam hozni részt ezen a héten, így ez most sokkal hosszabb lett mint szoktam írni és remélem nincs hari.;) ♥
Maya...

Berry kellett nekem és senki más. Igazából ezt sem értettem hogy miért Berry, hisz ilyenkor Connor szokott mellém állni de örülök annak hogy van mellettem egy "másik én"
Mikor belépett James és Brad a szobába átfutott rajtam a hideg. próbáltam a szemkontaktust kerülni, de James ezt nem hagyta annyiban ahogy Tristan sem és talán Brad is ezt csinálta Berryvel.
- Mondom én hogy a Vamps fiúknak nincs ki a négy kereke. - mondtam megjegyzés kép mire Berry és öccse elkezdett nevetni. 
Igaz hogy sok minden történt velem ez alatt az egy hét alatt, de szeretném azt hogy boldog legyek és ne álljak hadi lábon mindenkivel, tudom hogy flegma és bunkó vagyok, de ezt meg kell szoknia mindenkinek. 
- Mi volt? - húzott egy kicsit arrébb Con. 
- Semmi, megnyugodtunk mind a ketten. - mondtam mély levegőt véve. - Veletek mi volt? 
- Brad el akarta üttetni magát. - rázta fejét Connor. 
- Micsoda? - kerekedtek ki a szemeim, mire Berryre néztem aki Braddel beszélt négy szem közt. 
Gondolom ezt Brad közölte már így nem akarok pletykás lenni. 
- James és Tris? - kérdeztem Connort. 
- Tristan nagyon haragszik Jamesre miattad, de majd megoldjuk. Én tudod hogy itt leszek ahogy Berry is. 
Erre már csak megölelni tudtam legjobb barátomat amit ő viszonzott. 
*csöngettek*
- Ki az a nyomorék aki délben csönget? - kérdeztem mire ajtó elé álltam és nagyon nem volt kedvező amit láttam. 
 
- Istenem! Már csak ez hiányzott. - fejezte be gondolatmenetem Berry. - Maya, mi lenne ha mi inkább felmennénk a szobádba? 
- Nem rossz ötlet. - mondta helyettem kicsit ingerültebben Brad. 
Rázott a hideg és lehet Berrytől a bacikat összeszedtem ami meglepő volt hisz már csak köhögött. Bradnek még az orra folyt, de az még tűrhető. 
- Gyertek. - mondta Alex mellöl Connor. 
Lassan felsétáltunk Connor és Alex mögött a lépcsőn és udvariasan ajtót nyitott nekünk Connor. Alexet és Berryt előre engedve Connor rám csapta az ajtót és kulccsal is rá zárt.  Én egy "mi?" fejet vágva a zárt ajtóra kaptam a fejem ahogy az ágyon ülő testvér pár is. 
- Connor nyiss ajtót most! - üvöltözött Berry és az ajtót kezdte ütni. 
A pulcsimért nyúltam és az asztalról elvettem egy csatomat elvettem. Alex is kiabálni kezdett az ajtónál, de nem mentek sokra. 
- Vigyázzatok. - mondtam, mire a kulcslyukhoz hajoltam és a csattal elkezdtem bütykölni a zárat. 
- Maya nem fog menni, nem filmben élünk! - mondta Berry hitetlenkedve. 
Erre már csak egy kattanást lehetett hallani és Berry rám nézett. 
 
- Bocs, Maya Evans! - mondta mentegetőzve.  
A lépcső tetejére kuporodtunk. 
- Idegbeteg The Vamps & nyomi 5SOS - suttogtam mire Berry elkezdett kacagni.
- Mit akartok?
- Csak tudatni hogy ha nem láttátok volna a híradót akkor most...
- Képzeld! Láttuk az elcseszett burád a híradóban! - Baszta a választ Connor Michaelhez.
- Maya! - "kiabált" rám Berry suttogva.
Le akartam indulni, de Alex és Berry megint vissza húzott.
Istenemre mondom fura egy testvérpár ez is...
- Ha szabad, ha nem. Most Lemegyek és eltöröm valaki orrát.
- Maya! - Kiabált rám Berry amire Alex csak egy óriásit csittegett.
Nem hallották meg a srácok, még jó, de Luke fel pillantott ránk. Felvontam a szemöldökét, mire Berry vissza húzta a fejét. Én csak a mutató ujjamat tartottam ajkaim elé, mire rám mosolygott szép kék szemével és terelte a szót. Ez volt az az egy kérdés ami csengett a fülemben... Hogy lehet egy ilyen elcseszett banda énekese egy ilyen normális és édes srác? Jó a The Vamps-ban is van egy köcsög srác, nem akarok célozgatni (James,) de akkor is!
- Luke-on azt lehet látni hogy bunkó öntelt barom vagyok aki nem foglalkozik senkivel csak magával, ja nem ez pont hogy James. - Javítottam ki magam.
- Ez azért bunkó dolog volt Maya. Elhiszem hogy haragszol, de ennyire nem gonosz James. - Védte Jamest Berry.
- Na és hallom hogy össze kaptál a csajommal. - Mondta Michael, mire mind a hárman oda kaptuk a fejünk.
- Na és? Mi közöd van hozzá?
- Ismétlem, csajom!
- A ló faszt a te csajod. Egyenlőre az én barátnőm, lehet össze kaptunk egy kis dolgon, de nincs semmi jogod bele szólni.
- És akkor mi van a szerb barátnőddel? Ő neki sincs bele szólása?
- Na jól van ennyi. - Mondta James, mire neki esett Michaelnek.
Connor Luke és Tristan is alig ha szét tudta volna szedni őket.
- Maya, le kéne menni- Mondta Berry.
Én egy jól van arckifejezést vágva bólintottam és lesétáltunk a lépcsőn.
A srácok verekedni kezdték, aminek két lány sehogy sem tudott volna véget vetni, így felálltunk az asztalra és egyszerre elsikítottuk magunkat aminek hatására a srácok a fülüket fogva szétestek.
- Jól van, elegem volt! Indulás kifelé!
- Hogy mondod cukor borsó?
- Mi van? A füleden Ülsz?
- Nem, de nem hallottam semmit a gyönyörű hangodtól. - Nyalizott Michael.
- Rendben, elmondom meg egyszer. - Mondtam mire Berry feldobott egy baseball ütött a kezembe. - Indulás, kifelé! - Hangsúlyoztam kedvesen, szelíden.
- Mindenki? - Nézett Connor rám.
- A Te Vamps srácok és Luke bent maradnak, a többi köcsög kitakarodik! - Sipákoltam.
Luke megtorpant előttem, ahogy James is. Szerettem volna négy szem közt beszélni Like-al amit Berry le is rendezett szinte mint egy kerítő. :)
Nem akartam semmi rosszat, csak beszélni vele hogy mi ez az egész, ennek ellenére James féltékenykedve járkált fel s alá a nappaliban hátha valamit meghall a konyhából, valami gyanúsat.
- Michaelék mit akarnak ezzel elérni? - kérdeztem
- Figyelj Maya, ezt sajnos még nekem sem esett le. Fogalmam sincs mire akarnak ki lyukadni, de az biztos nem lesz kegyes veletek és velem.
- Ezt hogy érted?
- Nem akartak engem ebben a csapatban tudni, de aztán bevettek, de úgy undorodva. És mivel hogy én kialltam melletted engem meg jobban ki kell közösíteni.
- Furcsa egy fazonok. Sajnállak.
- Sok lány azt hiszi hogy ez olyan egyszerű hogy velük lakok és minden a legnagyobb rendben van de közben nem! Éjjel-nappal piszkálódnak és sokszor nem is engednek hogy haza menjek egy kis időre a családomhoz. Most miután befejeztük a beszélgetést számon fognak kérni és ha elmondom nekik hogy mondtam valamit a tervükről megvernek.
- Az nem lehet. - Hitetlenkedtem, mire Luke a pólóját oldalra húzta és az oldala tele volt lila, kék és zöld foltokkal. Volt ahol vér aláfutásos volt a veséje tájékán.
- Istenem! - Kaptam a kezem a számhoz. Óvatosan megérintettem a lila felületű bort, mire felszisszen.
- Fáj?
- Is, hideg a kezed. - Mosolygott aranyosan.
James meg mindig fel és alá mászkált, hátha és éppen akkor pillantott meg minket amikor megöleltem Luke-ot aki éppen kifakadt magából és sírt. Próbáltam nyugtatgatni, sajnos nem lett jobban semmitől.
- Luke! idézem az anyám szavait..."Eldöntheted, hogy élni vagy létezni akarsz." Ha élni, állj ki magadért, ha csak létezni nem lesz időd élni az életet és csak annyit látsz hogy elfut melletted az élet. - mondtam kicsit bölcsebben.
James és Berry már megint kicsit össze kaptak, aminek kizárásos alapon miattam , de nem mondhattam Luke-nak hogy "bocs most inkább menj innen mert Jamesnek nincs ki a négy kereke" de mázlimra Luke épp indulni készült.
- Kösz Maya, sokat segítettél. - ölelt meg megint.
- Kérlek Luke, ne csináld ezt! Ne hagyd magad állj vissza.
Luke még egy búcsú puszit is adott ezzel kifejezve mennyire sokat jelentek "neki" nem mintha sok mindent tettem volna érte.  Lassan kikísértem a partra ahol Tristan és Michael megint csak kakas viadalt vívtak. Én már ezt sem tudtam mire vélni, reméltem nem miattam volt ez már megint.
- Tudjátok mit? tartsátok meg a két kis szajhát, de ne feledjétek vissza fogunk jönni!
- Azt mondta szajha? - jött mellém Berry.
- Ezt nem mondtam volna. - mondta Luke, de én addigra már ott voltam Michaelnél.
Kikaptam Asthon kezéből a táskáját és leütöttem. Miután feltápászkodott újra bevertem neki, de akkor már a bal öklömmel.
 

Ezzel a lendülettel Tristan kapott fel a vállára majd bevittek a házba. Próbáltam kiszabadulni Tris karjai közül ugyan is szét vetett az ideg és még püfölni akartam Michaelt, de mivel 5 percig a földön feküdt így nehéz lett volna "verekedni" vele. Berry James és Brad felmentek az emeletre üvöltözni egymással, míg én magamhoz tértem. Utálom ha valaki bántó dolgokat mond rólam és ilyenkor kissé elborul az agyam és nehéz vissza tartani.
***
Miután mindenki lenyugodott és elvonult valahová én a nappaliban maradtam Tigrissel. A tv-t kapcsolgatva gondolkoztam. Ilyen pocsékul töltöm már az első hetem Chicagoban? Mi ez már?
- Maya, beszélhetnénk? - jött le James és Berry a lépcsőn.
Barátnőm ki ment a konyhába mintha ott se lenne, nem mintha engem zavart volna.
- Miért? A szerb barátnőd nem ér rá?
- Maya! Ne csináld.
- Én? Te hazudtál a szemembe, te neked vannak szerb csajaid. Miért nem mondtad el legalább? akkor nem estem volna beléd, és nem lettem volna szerelmes fölöslegesen.
- Sajnálom...
- Sajnálod? Hát ennek örülök, remélem is. Komolyan tök szarul érzem magam, én vagyok az aki megint szarul jön ki ebből teljesen. Én aki olyan naiv voltam hogy beléd szerettem. Ez egy természeti katasztrófa.
- Nem! Akkor nem lettem volna boldog.
- Kezdek kételkedni benned. Vársz rám akkor is ha van barátom? Régóta ismersz és nem mertél színt vallani? Ez nem te vagy. Színésznek se menjél, szánalmas vagy. - álltam fel mellöle.
- Kérlek, higgy nekem. - fogta meg a csuklóm.
- James. Ne nézz kérlek idiótának. Hittem benned, de hazudtál.
- Tudom neked is voltak jó és rossz napok,
de még rólad szólnak naplómban a lapok!
Minden este írokpár sort, amikor érted beszélnek, 
Adjunk egy új esélyt, ennek az egésznek!
- Csak ezt ne! Kérlek James, ez nem én vagyok, ahogy te sem. Én nekem nincs ehhez türelmem, nem vagyok Berry hogy tudja romantikus lenni én még nem nőttel fel.
- Ahogy én sem!
- De James akkor is! Ne. - hunytam le a szemem. - Kedvellek, de szerintem ne most.
- De akkor is várni foglak.
Rá mosolyogtam szomorú arcára, mire Berrybe ütköztem kifele menet.
- Berry mi? - fonta össze karjait. - Olyan aranyosak vagytok.
- De ez nem én vagyok, én nem vagyok aranyos, se cuki sem szerelmes. Sajnálom. - mentem el a mosdóba.
A gyomromban harci repülő gépek csatáztak ijesztő hangot kiadva, mire hallottam egy pár lépést a lépcsőn. "Biztos felment Berry és James" és így is volt.
Mindenki fent volt, de persze engem hagyjatok itt lent Tigrissel. - gondolkoztam és kimentem a folyosóra.
Lépteket hallottam a konyhából, így kisétáltam, mire rájöttem hogy nincs senki sehol. Akkor hol vannak? Tigris sétálgatott vagy mi? Mire észbe kaptam egyet tudtam sikítani és levegőt már nem kaptam.

2014. október 6., hétfő

38. Rész


Berry
- Mi az, hogy "egy másik barátnőd"? - üvöltöttem Jamessel. Nagyon felhúzta az agyamat.
- Már nem az. Már rég nem az. Amióta Maya van azóta senki más nincs nekem, esküszöm. - magyarázkodott, de ez nem volt mentség semmire.
- Ez semmit sem magyaráz meg. Egyszerre hány barátnő volt a rekordod McVey? De ha még elmondtad volna Mayának...De nem mondtad. Mit gondolsz ezek után, hogy bízzon benned? Meg honnan tudja, hogy most épp nincs egy tartalék barátnőd aki minden alkalommal odaveti magát neked, hogy bazd szét aztán szia. - oktattam ki.
- Nincs igazad. Szereti Mayát és pont ez az, hogy vár rá. Őt tényleg szereti és látszik is. - állt James mellé Brad.
- De Brad így akkor sem lehet már úgy megbízni benne, hiszen még mindig nem tudnánk ha Tristan nem hozta volna fel. - néztem most már barátomra. Nem értem, hogy miért Jamesnek ad igazat, hiszen teljesen érthető, hogy ki akadt ezen Maya és az is, hogy Tris félti tőle.
- Nem értem miért gondolod így. - forgatta meg a szemét. Összeráncoltam a homlokom. Utálom mikor ezt csinálja.
- Megértem, hogy Tristan félti tőled. - mondtam, majd elindultam a hátatfordítva.
- Én meg megértem, hogy Brad félt Tristantől. - megtorpantam, majd hirtelen fordultam vissza.
- Mi van? - kérdeztük egyszerre Braddel.
- Igen. Tudom, hogy mindig noszogat téged. - nézett rám McVey, mire lefagytam. Az ajkaim éreztem, ahogyan remegni kezdenek és előre féltem, hogy Bradley kérdőre fog vonni efelől.
- Ez így van? - nézett rám ingerülten.
- Hát nem. - tagadtam azonnal, de aztán McVey szúrós tekintetével találtam szembe magam. - Vagyis talán egy kicsit. De nem úgy ahogy gondolod. - magyarázkodtam.
- Rád mászott? Tudtam. És mikor elmentetek meglátogatni Mayát... - kezdett hangosan gondolkodni, de nem fejezte be. Idegesen kezdett lefutni a lépcsőn.
- Brad állj már meg! - üvöltöttem utána.
- Ne csináld. - futott utána James. Baszki...
- Mi franc van? Berryre hajtasz? - ragadta meg Tristan pólóját mire leértünk. Ami azért valljuk be vicces látványt nyújtott, hiszen Tris jóval magasabb volt nála.
- Nem! - mondtam, majd próbáltam elrángatni.
- De igen. - mondta James.
- Ezzel nem segítesz. - néztem rá lekezelően.
- Nyugodj már le baszki. - lökte el magától Tristan. - Mit kavarsz McVey? - pillantott oda.
- Nem kavarok. Talán te nem ugyanezt csináltad velem és Mayával? - kérdezte.
- És ha ezt csinálta? Miért rajtunk kell bosszút állni? - mutogattam magunkra.
- Csak kicsúszott és amúgy is ez az igazság te is tudod. Egyszer úgy is kiderült volna. - mondta. Talán tényleg ez az igazság, de várhattunk volna vele. - Meg amúgy is... - kezdett volna valami újabb hülyeségbe, de nem bírtam tovább és idegesen nekiment, mire Connor átfogta derekamat és visszarántott.
- Mi ez a nagy őrjöngés? - jött be Alex. Na már csak ez hiányzott. - Mi a fasz? Berryt csak én idegesíthetem fel. - mondta, mikor rám pillantott.
- Hogy a francba beszélsz? - förmedtem rá. Csak felnevetett.
- Nem hajtok rá. Egyszerűen csak tudom, hogy nem szeret téged. - rántotta meg a vállát mellékesen Tristan. Connor még mindig fogott. Még jó, mert a szobában már szinte az összes embernek lett volna okom neki menni.
- Mert te azt annyira tudod nem? - emelte fel a hangját Brad.
- Miért te mondtad már neki, hogy szereted valaha? - Tristan jóval higgadtabb volt nála.
- Igen mondtam már. - tette keresztbe karjait.
- És ő mondta már? - húzta fel a szemöldökét. Erre Brad sem válaszolt. Talán most tudatosult bennem és benne is, hogy én valóban nem mondtam még neki. Mert nem is tudom... Brad tekintete ingerültről ijedté és szomorúvá változott egy pillanat alatt. Rám nézett, majd kirontott a házból becsapva az ajtót, mielőtt megszólalhattam volna. Connor kezét lerángattam magamról és Tristan felé néztem. Egy elégedett mosollyal állt előttem.
- Kösz. - mondtam, majd Brad után eredtem, de Maya megállított az ajtóba.
- Engedj. - próbáltam elmenni mellette, de nem hagyta.
- Ismerem. Most jobb ha hagyod kicsit végiggondolni a dolgokat... - mondta. Sóhajtottam egyet és megálltam. Szívem hevesen dobogott még mindig és próbáltam helyrerakni a levegővételem.
- Te mind hallottad amit odabent beszéltünk? - néztem rá suttogva. Aprót bólintott. Szemei pirosak és kisírtak voltak. Nem tudtam, hogy azért, mert tényleg ennyit sírt vagy amúgy is sokat könnyezik mostanában és érzékeny is a szeme.
- Gyere. Menjünk el egy kicsit sétálni. - erőltetett egy mosolyt arcára. Felhúztuk magunkra a cipőnket és kabátunkat, majd indultunk is. Eléggé fújt a szél eléggé fújt, de tengerparton indultunk el.
- Igaz amit Tristan mondott? - nézett rám pár perc séta után. Csak szótlanul bólintottam. - De hogy lehet, hogy ő már mondta, te pedig nem. Mikor azt mondta szeret, te mit válaszoltál? - nézett rám meglepődve.
- Azt hiszem, hogy megcsókoltam... Ez az nap este volt, mikor kint maradtunk a vihar után. - magyaráztam. - Egész nap fura volt és valamit akarta mondani, de nem tudta kifejezni magát, aztán énekelt egy dalt. Nagyon szép volt és aztán... - próbáltam visszaemlékezni. - Tulajdonképp csak azt mondta, hogy teljesen belém esett. Én meg megcsókoltam. - mondtam végül. - Maya én nem tudom, hogy szeretem-e őt. Még sosem voltam szerelmes. Én valahogy nehezen leszek az. - hajtottam le fejemet.
- Nem baj. Lehet, hogy neked több idő kell ehhez. Majd úgyis rájössz. - nyugtatott mosolyogva.
- Igen...és Tristan meg. Áhh. Minden olyan bonyolult. - szorítottam össze fogaimat.
- Tristan mi? Nem kell azzal foglalkoznod, hogy ő mit érez irántad, ha csak te nem érzel iránta valamit. - nézett rám kérdőn.
- Én..mi? Nem. Én nem. - dadogtam. Nem is tudom miért zavarodtam össze emiatt a kérdés miatt. Maya felnevetett. Mintha ő jobban tudná még nálam is, hogy mit érzek. Ez kicsit aggasztott, mert tudom, hogy megint rendezkedni fog. De hát ő Maya Evans.
Vissza mentünk a házba, majd a fiúkat kezdtük keresni, de sehol sem voltak. Csak Alex volt fent a vendégszobába. A nappaliba foglaltam helyet, mikor azonnal nyílt az ajtó. Először Brad lépett be rajta lehajtott fejjel, majd utána James hasonló arckifejezéssel és utána a másik kettő, ugyanígy. Na kíváncsi vagyok hol voltak. Mondjuk jobban belegondolva, biztos, hogy Bradet mentek megkeresni...

2014. október 5., vasárnap

37.Rész

 

Miután Berry mellől szét szedett a két srác a kedvem megint csak lelapult. James a szobájába vitt, majd Leült velem szemben. Egyedül mosolya álltál lettem vidámabb de nem sokáig. Valamiért a srácoknak ma ilyen kedvük van? Össze vesznek mindenkivel?
- Hogy-hogy vissza csókolták Tristan előtt?
- Tudtommal járunk. - Mosolyogtam.
- Igen, de Tristan le van maradva és nem akarok erről vitát nyitni vele.
- Szóval, félsz tőle?
- Nem! - Förmedt rám. - Csak nem akarom hogy e miatt minden felboruljon.
- Tudom hogy inkább Tristan mint én, de ezt nem kell még a szemembe mondani. - Mondtam kicsit mérgesebben.
- Maya nem akarok össze veszni ez miatt veled.
- Már mindegy. - legyintettem.
Míg egymást szidtuk össze-vissza Berry és Brad a nagy kiabálásra berontott.
- Mi történt? - Kérdezte Brad.
- Semmi! - Hagytam ott a két srácot. - Valaki elvinne ahhoz a kibontott szemészhez?- Dörzsöltem szememet meg.
James utánam jött ahogy Berry is hogy már megint mi bajunk van, de inkább négy szem közt mondom majd el Berrynek.
- James, elvinnél kérlek szemészhez?
James ingerülten körzött fejével, mire fogta a kocsi kulcsot és a csuklómat megfogva kisietett velem. Berry meg utolsónak ki kiabálta hogy "lassan vezessetek" és beszállva az autóba James kihajtott a feljárón.
- Nem akartam veszekedni. - Mondtam végül a nagy csönd közepette. - Csak Michael Tristan Berry te annyi minden van és nem tudok sorrendbe helyezni titeket.
- Nem akartam ezt az egészet felhozni, de Maya egyszer el kell mondani Tristannek az igazat, vagy majd az esküvőre sem hívod el?
- Hú de előre tervezünk. - Nevettem végül.
James rám pillantott majd gyorsan vissza az útra. Furcsa egy srác, de én nekem így McVey. Nélküle nincs The Vamps, nincs az igaz szerelem és a boldogság hogy ő mellettem áll. Lehet hogy Berry Brad Connor és Tristan is mellettem áll, de nem Brad volt az aki mikor meg akartak erőszakolni kiállt mindenki elé és úgy állkapcson vágta a gyereket hogy kifeküdt. James és Tristan volt az és ezért nagyon hálás is leszek.
Mikor beértünk a rendelőbe a sok kisgyerek mellett én jóval magasabbnak tűntek ahogy colos James is. Aranyosan oda sétáltak mellénk és köszöntek.
- Maya Evans. - Mondta egy 20 perccel később az orvos.
Felálltam és Jamest magammal húzva bementek a kivizsgálásra.
Először az orvos megkérdezte mi a gondom.
- Sokszor elhomályosodik minden vagy ötvenet kell pislognom hogy kitisztuljon egy kicsit a látás, olvasni nagyon közelről tudok és sokszor könnyezek.
- Értem, akkor ez lehet allergia is, de kétlem hogy ilyenkor az lenne. Megvizsgáljuk milyen messzire látsz és azzal eldől hogy a látásodban mi a hiba. - Az orvos Lehúzta az egyik plakátot és rajta a sok apró betű után a kisebbek jöttek. Hangosan fel kellett olvasnom aminek a negyedénél már úgy hunyorítottam hogy majd kiestek a szemeim.
- Ms.Evans, a látásával annyi a probléma hogy szemüveg, nem csak olvasni úgy általában. A strandra, fürdeni nem kell, de iskolába vagy akár otthonra kell. A szemüveg fajtáját most meg kell beszélnünk ugyan is, nem kőr alakú a szeme és ezért zöldes lencse kell bele ami 1,5%-os.
Erre Jamesel bólintottunk.
Én nem értettem egyáltalán, de biztos hogy elég ha annyit csinálok hogy pislogok.
- Mr. . - kezdte az orvos.
- McVey.
- Mr.McVey, a barátnőjének ugye bár most fel is írom a szemüveg részleteit és most megkérem önöket hogy menjenek el és vegyenek egy szemüveget.
James aranyosan bólintott majd kezét fogott az orvossal és kisétáltunk a rendelőből. Kezdtem aggódni hogy a szemüvegek nagyja nem fog jól állni és még csúnyább leszek mint voltam.
- Legyen fekete fehér a keret. - Mosolygott James. - Kiemeli majd a szép szemed. - Fogta meg a kezem.
- Biztos hogy csúnyább leszek mint voltam.
- Maya! Fejezd be!
Oldalra húztam a számat mire James közel hajolt és adott egy puszit. Hogy fogok kinézni. Hmm. Rossz bele gondolni. Újra beszállva az autóba James elkezdett valamit énekelni, de nem The Vamps volt hanem AC/DC. Ezért is imádom Jamest mert mindig azt csinálja ami nekem jó. Én is beszálltam és olyan jól nyomtuk ketten, pedig nincs hangom. James míg énekeltünk engem nézett a vissza pillantó tükörből és féltem hogy nem az útra figyel. Kifelé fordultam had nézzem a tájat, amikor Tristan és Connor egy kisebb elágazásnál futott.
- Alj meg! - Szóltam Jamesnek, mire gyorsan befékezett.
Gyorsan kiszálltam a kocsiból és Tristan felém rohant. Connor lemaradt egy kissé, de utána ő is át ölelt.
- Mosolyogtam történt? - szállt ki James.
- Gyorsan, szállj vissza. Húzzunk innen! - Kiabált Connor és beszálltunk a kocsiba. Tristan előre Con és én pedig hátra.
Akkor vettem észre hogy motoros fickók jöttek motorral utánunk. Hátra néztem és egyre közelebb jöttek.
- McVey, gyorsabb!
Ahogy ezt kimondtam James úgy bele taposott a házba hogy Connor a csomag tartóban kötött ki. Elkezdtem nevetni, mire gonoszan rám pillantott.
- Segíts már!
- Elhagytuk őket? - Kérdezte Tristan.
- Igen! - Mondta Con.
Ez jó akció volt Imádtam. James nem is tudom honnan szalajtott egy ilyen jó sofőr szerepet.
- Skacok mi lenne ha bébi csősz lennék egy pár hónapig? Bár nem egyedül. Pénzt keresnék és menő hogy imádom a gyerekeket.
- Ez nem is olyan rossz ötlet. Berryvel óvónők lennétek és meghívnátok vacsizni. - Mondta James.
- Azt lesheted! Amúgy Tristan mi volt ez az egész?
- Hát tudod az úgy volt...- Kezdett bele végül. - Nem vagytok éhesek.
- Evans! - Mondta James.
- Jól van na! Kicsit rosszul időzített Con amikor fikázta Maya rocker stílusát.
- Nem is igaz! - Mondta Connor.
- Tristan! - Szóltam rá.
- Jól van, én voltam. - Húzta oldalra Tris a száját.
Úgy tudtam. Connor nem ilyen, neki ha valami gondja van a szemembe mondja, meg Con nem mondaná ilyet hisz imádja a Rock zenét. Tristan nagyon bénán tud hazafi és felismertem hogy hazudik. Ezzel nehezen tudott volna hazudni hisz rég óta ismerem.
- Amúgy ti mi járatban? - Kérdezte Con.
- James most visz szemüveget venni ugyan is valaki ELFELEJTETTE! - Mondtam szemre hányóan.
- Bocsi. - Mondta Tris
- Már megszoktam hogy elfelejtesz. - Legyintettem.
Tristan ezen megint veszekedni kezdett velem, hogy "én nagyon is foglalkozok veled" meg hogy "nem becsülöm meg azt hogy nem Japánba mentem hanem Chicagóba"
- Hú tényleg nagy különbség az a pár ezer kilométer. Tudod rajtad is nehéz kiigazodni l egyszer csak fellépsz mint a normális bátyám máskor meg én vagyok a hibás hogy levegőt veszek.
- Miért forgatod ki a szavaimat?
- Te vagy ilyen faszfej! - Vágtam rá, mire Con inkább lenyugtatott James pedig leparkolt az út szélére.
- Addig nem megyünk tovább amíg nem higgad le mindenki! - Mondta James, mire én már is kiszálltam.
- Most hova mész? - Kérdezte Tristan.
- Megkértem a laza természetű idióta szerető bátyám levedlett bőrét!
- Mi van? - Nézett rám.
- Maya, gyere vissza kérlek! - Mondta James.
Na jól van, de mert csak szépen kérte James.
- Komolyan mondom, néha olyan vagy, mintha immunis lennél az én hangomra, vagy nem tudom. - Mondta Tristan. - De bezzeg James hangjára egyáltalán Nem!
- Ez nem tartozik Jamesre! Fejezd be!
- Mi nem tartozik Jamesre? Az hogy féltelek tőle?
- Te még a levegőtől is féltesz! Nem tudom mi bajod van. Tavaly olyan normális voltál. Akkor jobban bírtalak. Nem tudom te vagy én látom másként a világot?
- Nem másként látom, hanem ismerem Jamest.
- Tényleg? - Nézett rá James Tristanre. - Akkor miért vagy ilyen ellenszenves? Hisz ismersz vagy nem? Legjobb haverok vagyunk 5 éve.
- Épp ez az! Mindent megbasztál aminek nagy segge és semmi önbecsülése.
- És miből gondolod hogy Mayával is ezt tenném? Tudtommal 3 hónapja nincs egy lány barátom sem!
Tristan üvölteni kezdett míg James halál nyugodtan beszélt hozzá. Jó volt amikor rólam kezdett csúnya dolgokat beszélni Tris és James rá kiabált, de inkább kimaradtam ebből a vitából ahogy Con is. - Ne is haragudj már meg, de te vagy a bunkó gerinctelen! Brad és Berry járnak, de te azért is noszogatod Berryt miközben van BARÁTJA! - Vágta James Tristan fejéhez.
- Persze, takarózz velem! És mi van a svéd kis barátnőiddel?
- Ezt nem így kéne megbeszélni. - Kiabált James.
- Micsoda? - Néztem Jamesre, majd Tristanre majd a mellettem álló Connorra.
- Igen, az ártatlan kis szerelmed, McVey általában 3 vagy 4 csajjal is kavar egyszerre. Ja, hogy erről nem beszélt? Értem akkor ezt a naivságot. - Mosolygott el azon, hogy ő világosíthatott fék előbb.
- Maya, hallgass meg! Nem úgy van ahogy Tristan mondja! - Mentegetőzött.
Inkább meg sem szólaltam megfordultam és elindultam haza felé. Connor fogta meg a csuklómat és sétált mellém. Könnyeim újra kigördültek Connor pedig vissza pillantott a srácokra akik már majdnem hogy ott hagyták egymást a picsába. Én mint mindig leszarom a dolgokat, de most még jobban nem érdekelt mi történik, haza indultam.
- Maya, Maya állj már meg! - Kiabált James.
Connor megállt és magával rántott vissza. Nem akartam hogy James megint lásson sírni hisz számomra ez nagyon kínos. Próbáltam kiszabadulni Con karjai közül, de James előbb ért hozzánk.
Míg Connor magához szorított James óvatosan megfogta a csuklómat és a szemembe nézett.
- Engedj el Ball! - sírtam tovább. Connor lassan elengedett és már nem tudtam hova menjek siettem erre-arra és egyáltalán nem tudtam mit kezdjek magammal a sztráda szélén mint egy stoppos kurva. Kezdtem azt érezni hogy inkább elcsapatom magam mint hogy tovább éljem ezt a majdnem életnek mondható rabságot.
- Maya, gyere menjünk haza. - Állt meg az autóval mellettem Tristan.
Bebaszódtam a kocsiba és a sofőr ülés mögé bekuporodtam. Kifelé az ablakon néztem és imádkoztam hogy Connor üljön inkább mellé, ami nem így lett. James ült mellém aminek most cseppet sem örültem. Hazafelé vettünk az irányt és reméltem hogy hamar haza érünk és Berryvel ja meg persze Braddel ezt az egészet tisztázhatom és talán több mindent elmond Brad most McVey vagy a bátyám. Egyre jobban sírtam és az ablakot is össze taknyoztam szándékom ellenére.
- Maya, kérlek végig hallgatsz? - Simogatott James.
- Ne érj hozzám! - Undorodtam.
James elkapta kezét majd reakciómat figyelte.
- Már itthon vagyunk. - Mondta Con, aminek kicsit jobban örültem.
A kocsiból mintha kirugdostak volna a házba meg csak szimplán sírva beestem. Brad és Berry pont a nappali közepén sétált amikor észre vették hogy bőgök mint egy taknyos gyerek.
- Úr isten, mi történt? - Állított fel Berry és Brad.
A fejem rajtam hogy egyáltalán nem tudnék most erről beszélni, de vették is a lapot. Brad megvárta míg Connor és a többi srác is bejönnek a lakásba had kérdezősködjenek. Én inkább felsétáltam nagy nehezemre az emeletre és a szobámba sietve a takarót fejemre húztam szégyenemben. A lenti beszélgetést tisztán lehetett hallani ugyan is egy kis résre nyitottam az ajtót.
- James mi történt? - Kérdezte Berry.
- Kérdezd inkább hogy mi nem. - Mondta Con.
- Majd Tris elmeséli úgy is annyira szeret pletykákat továbbítani és hazugságokat terjeszteni! - Mondta James.
- Persze, állíts be megint engem gonosznak! - Förmedt Tristan barátomra. - Na mondjátok már!
- Először Tristan össze kapott Mayával, mire Jamest is bele kavarta és ebből lett egy óriási nagy balhé. Tristan valami James és a svéd barátnőjéről hadovált, meg arról hogy James mekkora suttyó hogy mindent megbasz aminek nagy segge és semmi önbecsülése. - Vázolta le nagyjából Connor.
- Persze hogy elmondom a véleményem Maya és James kapcsolatáról! Jamest rég óta ismerem és ez a bibi. Féltem Mayát!
- De pont Jamestől? - Kérdezte egy hatalmas nevetés közepette Brad.



A szipogástól alig ha hallottam hogy mit mondtak a végén Berryék, így inkább magamra csavarva a takaró beraktam azt a filmet amelyiket akkor nézem ha olyan szár kedvem van hogy nem kifejezés. Ez a halálos iramban összes része. Az általános emberek nem ilyen filmeket néznek ha szar a kedvük, de ki monda hogy általános vagyok?
Lépéseket hallottam a folyosóról így inkább levegőt sem vettem. Berry hangját hallottam meg hogy Jamesel beszél a lépcső tetején. Inkább kiszálltam az ágyból és az ajtó felé mentem leselkedni. Mázlimra nem láttak meg, de mindent hallottam hogy mi hogy van James és a barátnője között. Berry is kissé kiakadva förmedt "volt" barátomra és hangján lehetett hallani hogy ennél még nem volt dühösebb.

2014. október 2., csütörtök

36.Rész

Berry
Nem lepődtem meg azon, ahogy Maya reagált erre az egészre. Szerettem volna utána menni, de sajnos ahogy lábamra álltam, azonnal össze is estem.
- Inkább most, hagyjuk. Had dühöngje ki magát.
- De mi van ha valami hülyeséget csinál? - kérdezte aggódva James.
- Nem fog. Csak ideges, de majd megnyugszik...remélem. - nyugtattam meg. Ujjait tördelve ült le végül.
- Ez faszfej is. Mit pofázik bele más életébe? Főleg a híradóba? - csattant fel kis gondolkozási idő után Tristan.
- Szerintetek tényleg úgy van ahogy mondta? - kérdeztem.
- Biztos vagyok benne, hogy nem. - rázta a fejét Tris.
- De elég komolynak tűnt. - húztam félre a számat.
- Nem érdekel. - vágta rá. James kezeibe temette arcát, de el tudtam képzelni, hogy magába ő is körülbelül úgy viselkedik mint Maya. Feltápászkodtam a kanapéról, majd dülöngélve felsétáltam Brad szobájába. Az asztalán egy csomó levél hevert. Gondolom a rajongóktól. Leültem, majd bámulni kezdtem őket. Nem lenne jó ötlet kinyitni és nem is szabadna, de egyszerűen annyira kíváncsi lettem. Az egyikért nyúltam, majd felszakítottam a borítékot. Egy levél és egy fénykép volt benne Bradről. A képet kezdtem fürkészni. Elmosolyodtam rajta.
Brad taknyosan lépett a szobába. Ijedten kaptam rá tekintetem.
- Kibontottad a levelem? - nézett a kezemben lévő papírra.
- Igen. Ne haragudj... - kezdtem volna magyarázkodásba, de nem hagyta.
- Nem hiszem el. Azok nekem szólnak és kinyitod, elolvasod. Ha megkérdezted volna azt mondtam volna nyugodtan nézd meg, de a hátam mögött ezt csinálod és ez rosszul esik. - csukta be ingerülten az ajtót maga mögött. Már megint kezdi? Miért kell mindenen ennyire felkapni a vizet?
- Oké. Sajnálom mondtam. Nem kellett volna. - tettem az asztalra.
- Hát nem. - vette kezébe a levelet és a képet.
- Miért nem érzel egy kicsit együtt velem? Mondd ha értem több 1000 fiú rajongana és küldene nekem szerelmes leveleket te mit szólnál hozzá? Nem gondoltam, hogy ekkora dolog ez neked. Hisz csak egy levél. Nem gondoltam, hogy bármi olyan lenne benne amit titkolná előlem. - magyaráztam őszintén, mert tényleg így éreztem. Nem válaszolt. Csak a levelet fürkészte. - Miért kell folyton veszekednünk valamin? - kérdeztem végül.
- Nem tudom. És nem tudom mit szólnék. Valószínű nekimennék az összes fiúnak. De még így is azt tenném legszívesebben, ha bármelyik rád néz, szóval nem tudom, de nem is akarom elképzelni milyen lenne. Remélem megérted. És valóban nincs mit titkolnom, csak egyszerűen nem értem miért nem mondtad, hogy érdekel mi áll bennük. - mondta. Bólintottam.
- Nem tudom. Talán féltem, hogy mit szólnál hozzá. - álltam fel. Brad szorosan magához vont.
- Nagyon szarul vagyok. - nevetett talán kínjába.
- Én is. - néztem rá.
- Nem baj. Legalább megcsókolhatlak, így hogy már nem tudlak megfertőzni. - mondta, majd egy gyors csókot lehelt ajkaimra. Ekkor ajtócsapódást hallottunk. Kiszakadva Brad karjaiból, futottam le remélve, hogy barátnőm érkezett meg. Így volt. Arcát kifújta a szél és zaklatottan állt meg az ajtó előtt. Felé rohanva átöleltem.
Azonnal viszonozta ölelésemet. Éreztem, hogy már nagyon ki volt bukva.
- Hol voltál? Minden rendben? - kérdeztem egy kis idő után.
- Jól vagyok. Most nem akarok erről beszélni. - mondta. Bólintottam, ezzel jelezve, hogy megértettem. A többiek is azonnal körénk gyűltek, de Mayát felhúzva a lépcsőn, szobájába zárkóztunk.
- Szard le őket! Kit érdekel! Tudom mondani könnye, de te Maya vagy. Maya Evans. A lány akit nem érdekel mások mit gondolnak róla! - ültem le az ágyra, majd ő is így tett.
- A fiúk értelmi fogyatékosságban szenvednek. - mondta.
- Igen. Érzelmi analfabéták. - mondtam vigyorogva, majd nevetve Mayára vetettem magam.
 
Ezek után annyit beszélgettünk. Annyira imádom. Valahogy megért. Mintha ő lenne a másik felem. Épp azért, mert ennyire ellenkezünk. Talán épp ezért illünk ennyire össze. Egyszerűen minden mondatával megnevettet és ha kell megvigasztal.
- Bocsi, hogy megzavarom a lassan 2 órája tartó "beszélgetéseteket", de most már el akarom rabolni Berryt. - nyit be Bradley.
- Én meg Mayát. Tristanék elmentek bulizni. - nézett be mögötte vigyorogva McVey is.
- Neee! - mondtuk egyszerre. A fiúk az ágy széléhez állva folytatták a beszélgetést.
- Mióta lettetek ilyen elválaszthatatlanok? - tette fel a költői kérdést barátom.
- Kérlek még egy kicsit. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Még egy-két órát. - tette hozzá Maya, barátját kérlelve.
- Aha. Na most már elég lesz! - mondták, majd egyszerre felkaptak minket, majd mi egymás kezét szorongatva kapálóztunk, de minden hiába. A folyosóra kiérve engem Brad szobájába vitt, Mayát, pedig James az ő szobájába. Játszva a sértődöttet, karba tett kézzel leültem az ágyra.
- Jahjj, most durci vagy? - vigyorgott mellém ülve Brad. Nem válaszoltam. Nem szóltam hozzá. - Ne haragudj, hogy veled akartam lenni. - nevetett, mire már nem bírtam tovább és elvigyorodtam, majd felé fordulva megcsókoltam. Az ágyra feküdtünk. Brad magához vette a könyvét és olvasgatni kezdte, míg én újra magamhoz véve egy rajongói levelet, olvasgatni kezdtem. Egyikünk se volt valami jól. Szenvedve forgolódtunk az ágyba. Egy idő után Brad abbahagyta az olvasást. Mellém feküdt, majd mellkasára húzott. Beszélgetni kezdtünk. Mindenről. A rajongókról, rólunk, a turnéról, hogy mi lesz ha vége a nyárnak és sok mindenről még. Aztán bekapcsoltuk a laptopját és egy filmet kezdtünk nézni, bár nem sokáig bírtuk. Közben helyezkedtünk össze vissza. Unalmas volt a film. Nem is néztük végig. Meglepődve néztem meg az időt telefonomon és bár még csak 10 óra volt, de már ragadtak le a szemeim. Gyenge voltam és erőtlen a betegség miatt és ezt Bradley is észrevette. Feltápászkodott, majd behúzta a függönyöket és vissza dőlve az ágyba, magához húzva, hátulról ölelt át és ránk húzta a takarót. Így hamar elaludtam karjai között.
.




2014. október 1., szerda

35.Rész

Maya....

Reggel James mocorgására ébredtem, ami azt jelentette hogy ébren van. Én is már ki-ki nyitottam a szemem mire vissza aludtam. Párórával később keltem fel arra hogy McVey nincs mellettem így szomorúan felkaptam a fejem. Talán túl gyorsan kaptam fel a fejemet mire elkezdtem szédülni és forgott velem a világ, vagy nélkülem már nem is tudom. Az ágyat úgy hagytam ahogy kiestem belőlle és a szobámba szédelegtem mikor Bradbe estem aki az orra előtt egy zsepkendőt tartott. 
- Helló Maya. - mondta orr hangon. 
- Cső taknyos, csak nem megfáztál? 
- Áh, csak folyik reggelente az orrom. - legyintett mire trüsszentett is egyet. 
- Aha, folyik reggelente. - mosolyogtam mire a szobámba mentem. 
Az asztal felé vettem az irányt. Sok cuccom alatt keresgélni kezdtem a rajz füzetem hisz ihletem jött hogy rajzoljak és nem akár miről. Tudni illik imádok rajzolni és annál jobban csak a pizzát szeretem. Levittem a füzetemet és a rózsaszín tolltartóm a nappaliba mikor Connor szorosan mellém állt. Nem tudta mi a gondja, furcsa volt ez tőle hisz nem az a "belemászok az ember aurájába" típus. 
- Mit csinálsz szöszi? - nyomott egy puszit az arcomra. 
- Most épp téged vizsgállak mi a bajod, amúgy jó reggelt. - mosolyogtam és leülltem a kanapére beteg Brad mellé. - Értem, reggelente folyik az orrod mi? 
Ezen Kacagni kezdett Connor és egy szempillanat alatt el is tűnt. 
- Hogy ezt a férfit is ki kellett találni az is biztos. - mondtam fejemet rázva mire beültem a lázas Brad mellé aki vacogott. - Na de téged is!
Ráztam megint fejet és az emeletre siettem hogy lehozzak egy pár takarót. Majdnem leestem a lépcsőn mikor Connor fülig érő mosollyal kilépett Brad szobájából. Miután betakartam a taknyos Bradet lehuppantam vele szembe lévő babzsák fotelbe és rajzolni kezdtem. Megint nem jutottam sokáig hisz inkább a két betegecskének kakaót mentem készíteni. Hogy-hogy kettő? Berry Trüsszögve jött le a lépcsőn bacilusokat terjesztve amit szerintem még 3 házzal arrébb is lehetett hallani. Gyorsan összedobtam nekik egy bögre kakaót majd a két kezemben bevittem. Mikor Brad meglátott nyújtotta a kezét hogy elvegye az egyiket mire annyira felnevettem hogy kiborítottam egy kicsit a köntösömre. 
- Jaj de édes vagy, azt hitted nektek hozom? Én kettőt szogtam inni. - kacsintottam. 
Berry érdekes fejjel nézte tetteimet, mire a kezébe nyomtam a kakaót és köszönés képp mosolygott egyet. Újra lehuppantam a fotelbe mire Berry és Brad elkezdtedd vesekedni a takarón. 
- Istenem! Jó tett helyében jót várj, de ezeket miért kell csinálnom? - szídtam az eget mert én vagyok megint az érettebb és azt nem szeretem. Újjabb 3 takarót hoztam le, mire hozzájuk vágtam őket. 
- Nesze, osszátok el! - újra lehuppantam. 
Connor is letévedt a nappaliba, mire Berry megkérdezte hogy hol van tris és James. Igen, ezt én is elfelejtettem megkérdezni így Connorra tapadtak a szemeim. 
- Tris alszik, James meg boltba, volt. - mosolygott az éppen belépő srácra. 
- Hogy aludtál Csipkerózsika? - tette le a konyhába a bevásárolt cuccokat és rám pillantott. 
Először azt hittem Berryre gondolt, mire kicsit elpirosodtam. 
- Jól aludtam. - mosolyogtam és kaptam egy puszit. 
- Olyan édesen aludtál hogy nem tudtam aludni. - mosolygott. - inkább téged néztelek.
- Ez olyan cuki. - vinnyogott vékony hangon Berry mire rá pillantottam egy felvont szemöldökkel.- Mi van? 
Megráztam a fejem mire a hozzám közel hajoló Jamesnek adtam egy puszit. 
- Mit csinálunk? - kérdezte Connor és a lapomra nézett. 
Elkaptam a fejem Jamesről és a füzetet elfordítottam Connor elől ezzel jelezve hogy nincs kész és úgy is szar lesz. James is kukkolt, de fölöslegesen hisz nem mutattam meg nekik. Berry és Brad bekapcsolták a tv-t amiben éppen a 5 SOS srácok nyilatkoztak valamit. Erre én is felkaptam a fejemet és érdekfeszítően figyeltem a híradót. Tristan is lassan lesétált a lépcsőn és megállt Alexel együtt. 
"Előző este egy nagyon furcsa verekedésben volt része a 5SOS srácoknak. Michael Cifford nyilatkozik most élőben. 
- Sajnos előző este első sorban az én kezem volt a verekedésben benne, mivel hogy a The Vamps nevű banda tagokkal jóban voltunk, míg nem láttam Tristan Evans húgát. - ekkor mindenki rám nézett, még James is aki ott volt velem végig. - Nem tudja az ember hogy mikre képes ha szerelmes lesz és én sajnos nagyon rosszul viseltem.
- Michael, ha most elmehetnél hozzájuk és forogna a kamera, bevallanád neki hogy ez mind a te huibád volt, és elmondanád neki hogy mit érzel iránta és sajnálod? 
- Ezer százalék. - mosolygott végül. 
- Mi lenne ha ma délután ezt élő adásban megtennéd? - kérdezte a riporter. 
- Én én lennék a legboldogabb. - erre a szemeim kikerekedtek ahogy mindenkinek. - Maya, ha látod ezt a hiradót tudd hogy nemsokára személyesen kérek bocsánatot. - mondta a kamerába. "
Erre nagy levegőt véve olyan mérges lettem hogy azt már nem bírtam. Ilyenkor törni zúzni tudok a legjobban és ez most sem volt máshogy. Először mikor felálltam a széket rúgtam 4 méterrel arrébb, mire Tigris ugrott egyet.  Ez nem lehet igaz! Hihetetlen, 3 napja vagyok ebbe a kibaszott városban és már háromszor szerepeltem a híradóban. Ez hogy lehet? - kérdezte kiakadva a nappaliban ülő tömegre. - Ilyen nincs! Nincs ilyen opció! Nincs! Istenem hmm. - morogtam magamban. 
- Maya nyugodj meg. - mondta egy ásítás közepedte Tristan és közeledett felém. 
- Menny innen! - mérgelődtem. - Hagyjatok békén! - viharoztam ki a házból. 
Ez miért van mindig így? Ráadásul a fényképemet is oda rakták a híradóba, hogy minden híradó néző letámadhasson? Ami most már meg is történt. Főleg hogy a rajzom otthagytam félbehagyva...  
https://fbcdn-sphotos-d-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xpa1/v/t1.0-9/s720x720/10411792_770088066357211_8650767618682708900_n.jpg?oh=09cac2da9b8882891b9bbb8ddbde57d5&oe=54CE5586&__gda__=1422754400_a842da701e28cc1babe412e53bccfb52