Berry szemszöge
Istenem. Annyira meglepett mikor Brad elhívott engem vacsorázni "vagy ilyesmi". Látszott rajta, hogy nem könnyen tette.
- Tudod az a csók még a parkba...nem akartalak letámadni csak. - kezdte a magyarázkodást, de leállítottam.
- Nem gond, tényleg. Felejtsük el. - mondtam. Felejtsük el? Ez milyen duma? Soha nem tudnám elfelejteni azt a csókot és nem is akarom. Aprót bólintott. Kicsit szomorkás volt az arckifejezése, ebből úgy vettem le, nem ezt akarta hallani. - De én nem akarom elfelejteni. És nem is fogom. Én élveztem, csak mondom, de ha akarod tört csak magad továbbra is ezen. - estek ki számon a szavak, amiket csak gondoltam. Fogalmam sincs honnan jött ez a bátorság, de Bradley szavaimat hallva óriási vigyorra húzta a száját. Nem hagytam, hogy reagáljon erre. Elviharoztam a szobámba (ami valójában Mayáé) miután tudatosult bennem mit is mondtam. Az ágyra huppantam, majd gondolkodni kezdtem. El se hiszem, hogy ez történt. Elhívott. Engem? Engem. Naná, hogy engem!
Lassan az ajtóhoz lépkedtem remélve, hogy Brad már nincs a láthatáron. Kimentem, majd a folyosón összefutottam Jamssel.
- Na, megkérdezted? Mit mondott? Mit mondtál? Igent mondott? Mondd már! - faggattam izgatottan.
- Mondanám, ha hagynál szóhoz jutni. - nevetett. - Szóval igen megkérdeztem, de eléggé béna voltam. Azt kérdeztem, lenne-e kedve eljönni velem sétálni, kicsit később. - húzta félre a száját. - De igent mondott. - homlokomra tettem kezem.
- James...nem ismered Mayát? Erre, majd tuti azt mondja "nem randizunk. Csak két barát sétál. Ilyet mindenki szokott!" és ezzel le is zárja az ügyet. Egyértelműbbnek kellett volna lenned! - oktattam ki. Kicsit makacs vagyok beismerem.
- Tudom, de nem megy. Ha közelembe van egyszerűen bepánikolok. Attól félek visszautasít. - ismerte be.
- Hűha...hova tűnt a nagy csajozós McVey aki a parkba fogdosta a lábát és még sorolhatnám. Szerelmes? Hmmm? - cukkoltam.
- Nem! - tagadta, de arca pirosban úszott.
- De, de! - mondogattam tovább nevetve.
- Min veszekedtek? - lépett egyszer csak mellénk Maya, mire mindketten elhalkultunk.
- Wc papír. - mondta hirtelen James, de csak kinyögött valamit.
- Elfogyott a wc papír a fürdőben és nem akarok újat hozni. - próbáltam javítani botrányos helyzetünkön.
- De hát most jövök a fürdőből és bőven van még. - ráncolta össze a homlokát.
- Ezt mondtam! - vigyorgott McVey, mire szúrós pillantást vetettem rá, majd elsétáltam a szobámba bedugva a fülhallgatóm, elfeküdtem az ágyon.
Végülis mindezt Mayának köszönhetem. Elképesztően hálás vagyok neki. És imádom mind ezért, remélem ezt ő is tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése