2014. szeptember 1., hétfő

3. Rész

Berry szemszöge


Igazán jól éreztem magam a fiúk és Maya társaságában, akivel jól elbeszélgettünk. Bármilyen témában el tudtunk mélyedni. Ami csak eszünkbe jutott, azonnal mondtuk a másiknak. Bár eleinte azt hittem ellentétek vagyunk, csak most döbbentem rá arra, belsőleg valójában mennyire egyforma az ízlésünk és a gondolkodásunk is.
- Merre menjünk most? - lépett közénk Maya bátyja, majd átkarolta nyakunkat.
- Szerintem menjünk a parkba. Egy kicsit leülhetnénk. - javasolta Maya. Egyetértőn bólogattam. Tristan elengedett minket, majd mellettem kezdett sétálni és intett a fiúknak is, hogy jöjjenek mellénk.
- Leülünk a parkba. - közölte a többiekkel is. 
Hamar a parkhoz értünk, majd két padra ültünk. Én Maya és Brad közé szorultam. A lábunk összeért és azonnal azt kezdtem nézni, majd lassan és félénken, arcára vezettem szemeimet. Ekkor vettem csak észre, hogy ő is engem figyel, így Maya felé kaptam fejem.
- Lehet nem is volt olyan jó ötlet, hogy leüljünk - mondtam vacogva. 
- Miért? - kérdezte Maya.
- Fázol? - hajolt közénk Brad.
- Nem. - vágtam rá, de nem nagyon tudtam leplezni remegésem.
- Nem fázol. Te vacogsz! - mondta barátnőm. Bradley abban a pillanatban, lekaptam magáról pulcsiját, majd felém nyújtotta.
- Nem fogadhatom el. Meg fogsz fázni. Ennyire nincs jó idő. - ráztam a fejem, közben halálosan zavarba jöttem.
- Dehogyis fogok. Már megszoktam ezt az időt. - mosolyodott el édesen. Elvettem kezéből a pulóvert, majd felálltam és belebújtam. Nagyjából a combom feléig lógott le, pedig Brad se túlságosan magas. Persze hozzám képest, mindenki az. Ahogy felvettem megéreztem azt az isteni illatot, amit parfümje adott. Visszaültem közéjük. Oldalra pillantottam és azt vettem észre, hogy James, Maya combjára vezeti kézfejét, mire a lány felhúzott szemöldökkel nézett rá.
- Mondtam már. Engem nem hatsz meg ezzel... - mondta, makacsul.
- Mégis mivel? - villantott felé egy önelégült mosolyt, mire Maya, csak lesöpörte magáról kezét. James adta a rossz fiú szerepét aki mindenáron megakarta szerezni a megszerezhetetlen lányt, de látszott is rajta, hogy teljesen oda van érte. Maya, pedig hűn maradva ahhoz a lányhoz akit az imént megismertem, nem adta könnyen magát. Elmosolyodtam rajtuk. 
- Verseny a park másik végéig? - állt elénk Connor és Tristan, mire a másik két fiú is felpattant. 
- Na ná, majd pont az éjszaka közepén fogunk futkározni a parkban. - oktatta ki őket Maya, mire James elmosolyodott.
- Nektek nem is kell futni. - jelentette ki és felkapta a hátára, Mayát aki azonnal kapálózni kezdett. Időm se volt tiltakozni, Brad a hátára dobott, Tristan ugyanígy tett Connorral, kivétel, hogy neki a beleegyezésével és azonnal rohanni kezdtek. Kezeimmel erősen kapaszkodtam Bradbe, amennyire csak tudtam és fejemet a vállába fúrtam, mire egyszer csak megállt. A többiek eltűntek a fák között. Letett a földre, majd maga felé fordított. Érthetetlen fejjel néztem rá, nem tudtam mit szeretne. Még nem voltunk kettesbe. Arcomat, eltakartam kezeimmel, mert féltem feltűnne neki, hogy mennyire zavarba vagyok a közelébe. Nem szólt semmit, csak állt velem szembe és szemeimet fürkészte, míg én az övét, majd egy hirtelen mozdulattal magához rántott és ajkainkat összetapasztotta. 
 Először fel se tudtam fogni mi történik a meglepődöttségtől és attól, hogy ez valóban megtörténik. Forgott körülöttem a világ. Akkor ott számomra megszűnt minden rajta kívül. Ahogyan megízlelhettem ajkait az minden más érzést felülmúlt. Keze erősen derekam körül fogott, míg én mellkasán nyugtáztam kezeimet. Lassan elváltak ajkaink, majd még mindig közel tartva magához, szólásra nyitotta azokat az édes ajkait.
- Ne haragudj...Én csak nem tudtam megállni, hogy... - még mindig meglepődött és szédült arccal álltam előtte. Most az arcát lepte el a pír, amitől csak még édesebben nézett ki. Megráztam a fejem, ezzel jelezve, hogy nem bántam, de szavak nem jöttek ki a számon.
- Inkább induljunk és keressük meg a többieket. - fordult el és megindult. Már bőven sötét volt és eléggé kezdtem félni. Az utat csendben töltöttük. Ez a csend kínos volt most. Nem tudtam mondanom kéne-e valamit, vagy csak hagyjam ezzel. Valami zörgést hallottam a bokorból, mire összerezzentem, de próbáltam úgy tenni mintha nem történt volna ez, de Brad egyértelműen észrevette. Kezemért nyúlt és összekulcsolta ujjainkat. Lenéztem kezünkre. Érintésétől tiszta libabőr lettem. Még mindig nem szóltunk csak így sétáltunk egymás mellett továbbra is.

1 megjegyzés: