11. Rész

Berry szemszöge

Egyszerűen időm se volt felfogni, hogy mi történik. El se hiszem, hogy emiatt a hülyeség miatt kell Mayának el mennie és azt sem, hogy Tristan őt használta eszközként... Ideges voltam és tehetetlen. Nem tudtam, hogy segíteni rajta, ezért azt teszem csupán amire kért... Itt maradok a fiukkal ezekre a napokra.
A fiúk feszülten és csöndben ültek a nappaliba. Kivétel James. Ő Maya szobájába volt.
- Nem értem, hogy miért kellett ezt tenned. - néztem Tristanra, aki rám kapta szomorú tekintetét.
- Figyelj, mondtam már, hogy sajnálom, de ezen túl nem tudok mást tenni. Tudod én se értem magam, hogy miért tettem, de nem tudom visszafordítani. - magyarázta, mire megértően bólintottam, majd leültem mellé.
- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Connor aggódva.
- Várunk. És a bármi baj van, engem nem érdekel, hogy hova kerülök és mennyi időre, elhozom Mayát abban a pillanatban, de csak bízni tudok abban, hogy Michael nem tesz vele semmit. - mondta idegesen Tristan. Felálltam, majd a lépcső fele vettem az irányt.
- Hova mész? - nézett rám Bradley, mire megfordultam.
- Csak Jameshez. - nyugtattam meg.
- Miért? - kérdezett rá megint. Miért faggat?
- Miért kell tudnod minden lépésemről? A többiek miért nem kérdezgetnek? - fakadtam ki, persze ebben az is benne volt ami történt. Mindenki feszült volt és nem szerettem volna így beszélni vele, de úgy csinál mintha a tulajdonában lennék, pedig még csak nem is vagyunk együtt. Elvileg, vagyis hivatalosan és ezt tudatni is akartam vele.
- Csak egy szimpla kérdés volt, de hajrá menj fel hozzá, hátha ő is rád veti magát és akkor már csak Connor marad hátra. - állt fel és kiabálni kezdett. Kicsit megrémültem és érteni se értettem miről beszél.
- Te meg mi a farancról dumálsz? - kezdtem én is kiakadni. - Nincs jogod semmiért kiakadni rám. Nem tettem semmit. Nem értem miért támadsz nekem és miért csinálsz úgy mintha a tulajdonod lennék. És sajnálom, hogy nem Maya szobájában aludtam és ő mégis a kanapén Tristan. De nem értem ezen miért kellett ennyire kiborulni és felkapni a vizet.
- Hogy mi? - vonta fel szemöldökét Tristan.
- Igen, Maya mondta, hogy összevesztetek ezen. - sütöttem le a szemem, mire Brad savanyúan felnevetett.
- Ó, nem ezen kaptunk össze. - mondta Brad.
- Miért nem tudtok ki hagyni a párkapcsolati vitátokból? - tárta szét a karjait Tris.
- Nincs itt semmiféle párkapcsolat. - mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn. Éreztem, hogy szemeimbe könnyek gyűlnek. Nem engedhettem kifolyni őket. Erősnek kellett maradnom. De egyszerűen szörnyű ami történik és semmit se értek. Benyitottam Maya szobájába, ahol James az ágyán ült. Lihegve zártam be magam mögött az ajtót. James ijedten nézett rám. éreztem, hogy nem bírom tovább. Egy könnycseppet éreztem meg, végig folyni az arcomon.

 

James azonnal felém sietett és átölelt. Nem ismertem őt túl rég óta és nem is álltunk közel egymáshoz, de nem volt senki másom itt akivel jelen pillanatban érdemes lett volna beszélni és James Mayára emlékeztetett, akire most valójában lett volna szükségem.
- Mi történt? - vezetett az ágyhoz James, mikor nagyjából megnyugodtam.
- Ez az egész történt. Nem értek semmit James. - néztem rá és láttam, hogy teljesen le van sápadva. Nagyon megviselte ez az egész. Szerintem ő szereti Mayát, de nem akárhogyan. - Ez a Micheales dolog még nem volt elég, hogy elvitte Mayát, össze kellett vesznem Braddel aki már amúgy is az én hibámból veszett össze Tristannel. - töröltem meg szemeimet.
- Összevesztél Braddel? Szakítottatok? És Brad meg Tristan... én le vagyok maradva. - tágultak ki szemei.
- Istenem... Nem is voltunk soha együtt. Igen összevesztünk. Úgy kezel mint egy tárgyat. És Brad meg Tristan is igen. Mert tegnap úgy volt, hogy Maya szobájában alszom, de aztán Braddel aludtam, de Maya ugye a kanapén és ezen Tristan felkapta a vizet és Maya hallotta, hogy ezen veszekednek a konyhába. Jó, hogy le vagy maradva, mivel Mayával vagy csak elfoglalva. - magyaráztam, majd utolsó mondatomra, halványan elmosolyodtam.
 Nem hinném, hogy ebből bármi probléma is lett volna, hogy Maya a kanapén aludt. - elmosolyodott erre a gondolatra. - Sőt, tudod Maya milyen. Profin hallgatózik, leskelődik, hazudik. Biztosan más van emögött, de szerintem nyugodj meg. Most mindenki elég feszült, természetes, hogy összevesztek. - nyugtatgatott és igaza is volt, de valamikor akkor is kijött volna ez belőlem.
- Van még amit nem értek... - forgattam meg szemeim. James érdeklődően várta, hogy mit mondok.
- Úgy kezdődött ez a veszekedés, hogy fel szerettem volna jönni és Brad elkezdett faggatni, hogy hova jövök és miért. Mert azt mondtam feljövök hozzád, de nem vagyok olyan akit majd pórázon cipelhet főleg, hogy még csak nem is vagyunk együtt, úgy. Nem fog egy csettintésre megkapni, akármennyire szeretném én is. Szóval elkezdtünk ezen veszekedni, hogy miért faggat mire valami olyasmit mondott, pontosabban kiabált, hogy:  "Menj csak fel hozzá, hátha ő is rád veti magát és akkor már csak Connor marad hátra!". Annyira ideges volt...De egyszerűen nem értettem, hogy miről beszél. Csak annyira meg voltam rémülve. - meséltem neki, még mindig szipogva. Hajába túrt, majd rám nézett.
- Figyelj Berry. Ez most lehet, hogy egy kicsit rosszul fog érinteni, de ha jól fogtam fel ezt az egészet, akkor Brad féltékeny csupán. Lehet, hogy te úgy érzed semmi oka rá, de lehet a helyzetében te is hasonlóan cselekednél. Mondjuk Bradley nagyon féltékeny típus. Figyelj csak próbáld vele megbeszélni és ezt a barát - barátnő témát is, mert nem jó, hogy egyikőtök se tudja, hogy mi van. - féltékeny? Ez édes.
- Hát rendben, majd megpróbálom megbeszélni vele. De mit értett az alatt, hogy "akkor már csak Connor marad!"? - ráncoltam össze a homlokom.
- Ahjj Berry. - sóhajtott vigyorogva. - Mint már mondtam, nem hinném, hogy azon kaptak össze Tristannel, hogy Maya a kanapén aludt. - célozgatott valamire, de még mindig nem értetettem.
- Akkor? - vetettem rá egy értetlen pillantást. Felnevetett. Tényleg ennyire hülye lennék?
- Tristan oda van érted. - mondta mosolyogva. Mivan? Ez teljességgel kizárt. Az utolsó dolog lett volna, amire gondolok.
- Ugye csak viccelsz? - kerekedtek ki szemeim, mire megrázta a fejét. Jobban belegondolva, Tristan mindig kedves volt velem, érdeklődött, hogy vagyok, hogy aludtam... Normál helyzetbe észrevettem volna rajta, de mivel most itt volt Brad és az ő legjobb barátja, eszembe se jutott, hogy bármi ilyesmiről lenne szó. Arcomat tenyerembe temettem. Az van, hogy mikor azt hiszed minden jól és egyszerűen fog alakulni, beüt valami amire, egyáltalán nem számítasz és fogalmad sincs mit kezdj vele, vagy mit lépj. Féltékeny... Ez szó csengett csak a fülemben.
- Te is az vagy? Mármint féltékeny? Micheal megbánja ha bármit is csinál Mayával, amit ő nem szeretne. Ő veled szeretne lenni. Csak olyan légy vele, amilyen valójában vagy. Ő azzal a James McVeyel szeretne lenni, akit legelőször megismert. Azzal a rosszfiúval. Ne viselkedj vele másként mint eddig. - mondtam mosolyogva, majd kifelé indultam.
- Köszönöm. - fordultam még vissza a ajtóból, majd a fürdőszobába mentem mosakodni.