 | |
| Berry szemszöge |
Nagyon meglepett Maya. Annyira jól táncolt és ezt nem is tudtam róla. Annyira jól érzem magam velük. Mikor leszálltunk a körhintáról, sétálgatni kezdtünk.
- Tudjátok mire üljünk fel most? - kérdezte vigyorogva Maya. Érdeklődően figyeltük mi az újabb őrült ötlete. - Ciklon. - fejezte be mire Brad azonnal rázni kezdte a fejét.
- Nem, nem, nem! Én nem ülök fel arra többet! - tiltakozott édesen. Megmosolyogtatott.
- De igen! Mind fel ülünk! Légyszi Brad! - kérlelte barátnőm, de egy csepet se hatotta meg.
- Biztos, hogy nem. Nem tudom a többiek hogy vannak ezzel, de egyszer elég volt felülni ezzel az adrenalin függő állattal és átélni a halálközeli élményt. A helyetekbe nem mennék. - hátrált, mire Maya nevetve vállába ütött az őt megillető "adrenalin függő állat" kifejezéssel.
- Hé! - tette hozzá. - Berry te jössz velem ugye? - nézett rám kiskutya szemekkel. Egy kicsit haboztam. Bradre pillantottam aki megint fejét rázta, hogy ne menjek.
- Oké. - mondtam végül vigyorogva. Miért is ne? Egyszer ki kell próbálni.
- Többiek? - nézett rájuk.Tristan volt az aki még felült velünk. Látszik, hogy testvérek. Beálltunk a sorba, majd épp nem fértünk be a következő menetbe, de így legalább elsőként választhatunk kocsit magunknak.
- Várjatok! - hallottuk meg Connor hangját. - Inkább mégis jövök. - furakodott át a soron.
- Na jó mi előre ülünk. - jelentette ki Maya, rám nézve.
- Sajnálom Maya, de nem szeretnék beülni előre. - mondtam.
- Ne már! - biggyesztette le alsó ajkát.
- Akkor sem. - mondtam nevetve.
- Én sem!
- És én sem! - vágták rá a fiúk is. Hát Mayám egyedül maradtál.
- Jó én előre ülök. - mondta. - Akkor ti hova? - kérdezte.
- Mondjuk ne a leghátsóba, de vége fele oké? - mosolygott ránk Tris. Rá bólintottunk.
- Pisisek. - jegyezte meg nevetve barátnőm, majd karjaiba vont minket. Eléggé kezdtem izgulni, mikor láttam beérkezni a kocsisort. Mindenki kiszállt, majd beinvitáltak minket. Mi hátulról a 4. kocsiba ültünk, míg Maya, ahogy mondta a legelsőbe. Mellém Connor ült mögénk pedig Tristan. Még sok üres hely volt, ezért várnunk kellett. Végre meghallottuk, hogy jönnek még. Hátrapillantottam és megláttam Michealt és Lukot. Megforgattam szemeimet. Hát még mikor Maya meglátta őket. Nem hallottam mit mondott a nagy hangzavarba, de az biztos, hogy nem a szerkójukat dicsérte meg. Luke beült Maya mellé, míg Micheal vigyorogva mögéjük és hátulról kezdte piszkálni barátnőmet. Nem lehetett mit tenni, elindultunk.
- Baszki, baszki, baszki. - hajtogattam pánikomban, míg felértünk a lejtő tetejére. Con felnevetett, így rápillantottam, de közben végig szorítottam a korlátot.
- Tiszta Brad. - jegyezte meg. Erre a mondatra elmosolyodtam. Brad...Bár ő is feljött volna velünk. Milyen édes volt, ahogy tiltakozott. - Gondolataimból az ugrasztott ki, hogy felértünk a tetőre, majd gyors lendülettel lehajtottunk rajta. A szívem az fejembe ugrott és azonnal megragadtam Connor kezét, majderősen szorítani kezdtem, de ő is így tett. Olyan szinten sikoltozott, hogy az már vicces volt. A lejtő végére érve kiszabadítottam csuklómat szorításából, majd rá pillantottam. Sokkos állapotban ült mellettem.
- Connor. Itt a következő. - mondtam vigyorogva, majd újra átéltük ugyanazt, de én Conorral ellentétben, aki egyre erősebbe szorította minden lejtőnél kezemet, közben sikongatva, egyre jobban kezdtem élvezni, főleg a gyengébb részeket. A kilátás is gyönyörű volt.
- Na, hogy tetszett. - lépett mellém Tristan.
- Én élveztem. - mondtam. - De Connor annyira nem. - nevettünk. Maya idegesen csatlakozott hozzánk.
- Elcseszték az utam. - duzzogott. - pontosabban Micheal elcseszte. - javította ki magát.
- Ne mondd már. Én úgy láttam kifejezetten élvezted. Még beszélgetni is volt időtök Lukeval. - vigyorgott rá gonoszan bátyja, mire kinyújtotta rá nyelvét. Istenem, hogy még mindig mint két gyerek cukkolják egymást mint a testvérek. Visszasétáltunk a többiekhez. James épp egy hotdogot majszolt.
- Most zabálsz Mcvey? Ahelyett, hogy felültél volna velünk. - nevetett Tristan.
- Megéheztem. - rántotta meg a vállát, egy elégedett mosollyal az arcán. Brad mellém sétált, majd egyik kezét észrevetlenül átvezette derekamon, így átkarolva. Felpillantottam rá. Elindultunk nézelődni egy kicsit. Maya és James mögöttünk mentek, míg a többiek előttünk.
- Na túlélted? - mosolygott le rám. Egyszerűen lehetetlen nem elveszni azokban a nagy, gesztenye barna szemekben.
- Igen túl. Épen és egészben. - mondtam.
- Még szerencse. - villantotta meg fogait, egy szokásos Simpson féle mosollyal.
- Sőt én kifejezetten élveztem. - mosolyodtam el, majd nagy levegőt véve megéreztem illatát. Ajkamba haraptam. Bradnek kikerekedtek a szemei.
- Élvezted? Ugye csak viccelsz? Hogy lehet azt élvezni ha nem vagy Evans? - nevetett, majd közelebb húzott magához és egy puszit nyomott fejem tetejére.
- Brad... - húzódtam el tőle egy kicsit. Azt mondta nem vagyunk együtt. Legalább nyilvánosan ne csináljon úgy akkor. Lesütötte szemeit, majd kezeit zsebébe rakta.
- Bocsia zavarásért, de kérlek ezt aláírnátok nekem? - sétált oda izgatottan, egy lány. Körülbelül velünk egy idős lehetett. A fiúk elvették a kezéből a The Vamps CD-t és a tollat. Ezt mindenhova magával hordja? Ő aztán igazi rajongó.
- Most elmegyek egy kicsit. - mondtam barátnőmnek miután megbökdöstem.
- Valami baj van? - húzta fel szemöldökét.
- Nem. Vagyis igen, de nem vészes, majd megbeszéljük otthon. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Brad? - húzta félre a száját. Aprót bólintottam. - Menj csak, majd hívlak, hogy merre vagy. - mosolygott, majd átölelt. Elindultam és próbáltam keresni egy olyan helyet, ahol nincs olyan brutálisan sok ember. Végül egy lépcsőre ültem. Gyerek játékok közelében volt. Csak néhány szülő és gyereke volt ott, de senki más. Elővettem telefonom, majd bedugva a fülhallgatómat elindítottam a zenét. Szerettem volna elzárni a külvilágot. A zajokat. Így a hangerőt a maxra vettem fel, majd gondolkodni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése