13. Rész

 Hi babe! :) Először is köszönök/köszönünk minden kommentet amit eddig kaptunk és remélem minél többet fogunk még kapni, a többi részhez. Jól esne ha gyarapodna a feliratkozók száma és ha tetszett egy rész kommentelnétek, vagy elmondanátok a véleményeteket róla, vagy legalább pipálnátok. Nem tartalak fel, szóval jó olvasást, remélem tetszeni fog! :*

Berry szemszöge

Most mennyire jól jönne egy Maya féle jó tanács. Azért még mindig nem vagyok semmiben sem biztos.
- Biztos jó ötlet most a vidámpark? - hallottam meg Connor hangját, így megálltam a lépcső aljában, hogy kicsit kihallgassam miről is beszélnek.
- Igen jó. - kötötte ki Tristan. Fogalmam sincs, hogy nézek majd ezek után a szemébe. Csak úgy ahogy eddig. Mintha nem tudnom! - mondtam magamnak, majd elindultam a többiek felé, mikor észrevettem, hogy Brad nincs is ott, csupán csak Connor és Tristan.
- Brad? - kérdeztem rémülten.
- Épp téged keres az emeleten. - mosolygott rám Con.
- Köszi. - futottam fel a lépcsőn, minek tetején össze is ütköztem Braddel.
- Berry ne haragudj, hogy úgy kibuktam, csak ez az egész ami Mayával történt és azt se tudom, hogy mi van... - túrt feszülten göndör fürtjeibe. Lehetetlen lenne haragudni rá. Vagyis ő azzá teszi. A mosolyával, a szemeivel, a mozdulataival, a szavaival és önmagával.
- Én sem tudom, hogy mi van...Semmit se értek. Egyszerűen össze vagyok zavarodva és semmiben se vagyok biztos és... - magyaráztam, közben Brad szemei és a padló között járt a tekintetem egyfolytában, de elhallgattatott, száját az enyémre tapasztva.
- Berry nem kell, hogy a dolgoknak értelme legyen. Néha csak élvezzük őket. Lehet azért, mert félünk a következményeiktől vagy attól, hogy nem tudjuk biztosra venni, mert akkor lehet elvesztenénk...De  lesz ahogy lesz. - kulcsolta össze ujjainkat. Hogy érti azt, hogy félünk attól, hogy nem tudjuk biztosra venni, mert akkor lehet elvesztenénk? Istenem Brad miért kell még jobban összezavarnod? Nem tudod biztosra venni, mert lehet akkor elvesztenéd? Rólam beszél? Azért nem kérdezi meg, hogy szeretnék vele lenni, mert fél, hogy elutasítom és ezáltal elveszít, de ennyire felkapja a vizet ha szóba jön egy másik fiú? Se veled se nélküled Bradley? Élvezzük csak? Persze, ahogy akarod, de nőből vagyok, ne hidd, hogy ez sokáig fog menni. Én is félek. Több millió lány van oda érte. Valahányszor kimegy az utcára rámásznak. Nem tud megcsalni, nincs okom rá haragudni hisz nem vagyunk együtt, csak elvezzük a dolgot, épp most mondta. Futottak végig agyamon ezek a gondolatok. Erősen magamhoz öleltem és nem akartam, hogy elengedjen...
- Brad én is félek. - suttogtam ölelésünk közben fülébe.
- Én is... - mondta. Félsz Brad? Bár tudnád, hogy semmi okod félni... Elváltunk egymástól, majd Brad egy újabb csókért hajolt, de lehajtottam a fejem. Azonnal értette, majd egy kisebb sóhajtás után homlokon puszilt, majd lement a lépcsőn.
Gondolkodni kezdtem az imént történteken, mikor James is kijött végre.
- Jössz? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
- Igen, egy pillanat. - mondtam, majd elment mellettem.
- Mehetünk? - nézett rám Tristan, mikor én is leértem. Aprót bólintottam, majd felvettük a cipőinket és ki indultunk a házból. Bepattantunk a kocsiba, de sajnos be kellett ülnöm valamelyik fiú ölébe, mivelhogy ezek az állatok nem fértek el... Tristan ült az anyósülésen, ezért végül az ő ölében foglaltam helyet. Mit nem mondjak...nem voltam túl nyugodt és az sem segített, hogy a visszapillantó tükörből, egész úton figyelhettem Brad szúrós tekintetét, Tris felé. Mikor végre odaértünk, villám gyorsasággal kipattantam a kocsiból és a bejárat felé futottam. Mire sorra kerültem ideértek a fiúk is. James készségesen kifizette a jegyeket, majd mikor bementünk azonnal keresni kezdtem a szememmel a barátnőmet, de nem voltak egy kevesen így sietős léptekkel indultam el. Mikor hátranéztem a fúk sehol se voltak. Csak egy óriási tömeg lányt láttam. Megforgattam a szemeim, majd újra vészes keresésbe kezdtem, majd megéreztem a vállamon egy kezet. Megfordultam és egy nálam jóval magasabb fiúval találtam szembe magam.
- Ismerlek? - vontam fel szemöldököm.
- Berry, ha jól tudom? - mosolyodott el. Aprót bólintottam, majd tovább vártam a válaszra. - Ashton vagyok. Micheal bandatársa és haverja. Ha jól sejtem Mayát keresed. - magyarázta. Azonnal elszállt az a kis jó indulatom is mikor megtudtam ki ő.

- Ja. - válaszoltam flegmán. - Merre van? - kérdeztem, mire a fiú csak fölém mutatott. Fejem fölött egy gyomorfogató hullámvasút húzódott. Azonnal megpillantottam rajta barátnőm, hosszú fürtjeit, amik körbe veszik arcát. Vigyorgott és kifejezetten élvezte az utat, kezeit a magasba emelve, azt sikoltozva, hogy: "Királyság!", míg a mellette ülő színes hajú gyerek, akinek elfelejtettem a nevét, most színes fejjel is ül, összeszorított fogakkal kapaszkodik. Felnevettem, majd visszafordultam Ashtonhoz. Ő is nagyot vigyorgott ezen.

 

- Honnan tudtad, hogy én vagyok az? - kérdeztem, ahogyan eszembe jutott ez a kérdés.
- A napokban elég sokat figyeltünk titeket, ugyebár Maya miatt és ne hidd, hogy én olyan vagyok mint Micheal. Ő is tud király arc lenni, de ő ilyen. - rántotta meg a vállát. - Szóval sokat láttalak a napokban és... és innen. - mondta zavarodottan. Aprót bólintottam. lehet, hogy ő tényleg nem olyan mint Micheal, de akkor sem fogok jópofizni vele, mert ettől még le tudná beszélni erről, hiszen tudja milyen szörnyű is ez. És a barátom ellenségének a barátja, szóval...mindegy össze zavarodtam. A lényeg, hogy nem leszek vele kedves.