 |
| Maya szemszöge |
A kedvem pocsék volt. Ennél rosszabb már csak az lehetett volna, ha meghal
valaki, vagy esetleg én. Nem szoktam rossz kedvemben lenni, de ha abban vagyok,
akkor kő kövön nem marad, szó szerint. Sajnos ez ilyen és én is ilyen
leszek. Amikor a táskámat kivette a kezemből Michael kicsit
megkönnyebbültem, de mikor visszanéztem a házra és megpillantottam Jamest az
ablakba és rám nézett nagy szemeivel, a szívem összeszorult. Michael orra még
mindig fájt, és vastag zsebkendőn keresztül is át ázott a vér, de én egyáltalán
nem sajnáltam. Gonosz gerinctelen flegma, ronda srác, aki rockernek érzi magát azzal,
hogy ha minden héten más színű a haja. (már ha az a kevés kis haj, hajnak
mondható)a gondolataim csak a furcsa bátyámon jártak, de máson nem is. Amikor
elindultunk már unva annyi kérdésem lett volna Michaelhez, de azt mondta inkább
otthon beszéljük meg. Ez így pocsék érzés. Az autója kényelmes volt, szép és
illatos. Ez volt az a pillanat, amikor Berryt akartam magam mellett tudni és
nem más barátnőt.
- Mikor vagyunk ott? - kérdeztem meg, mikor egy utcába éppen lehajtott.
Aranyos kis utca volt, baszott nagy házakkal és medencékkel és sok tinivel az utcán. Inkább otthon, mint hogy itt lakjak 2 napot is.
- itt vagyunk. - mutatott az autó előtt álló 2 emeletes ikerházra. Mi van ezeknek nem elég egy ház? Néztem egy fancsali képpel a sofőrre.
Jól van, ez nekem megint magas, ahogy minden más, de jól van.
- Remélem, jól fogod érezni magad. - mondta elég gonoszan, mire beparkolt a kocsi feljáróra.
Ahogy kiszálltam valaki csak úgy szimplán kivette a telefont és a táskát a kezemből, majd hideg vízzel nyakon öntöttek. Fogalmam sem volt róla hogy ki volt az a hülye barom, de ezzel kihúzta a gyufát.
- Asthon, ez gonosz volt. - mondta eléggé flegmán Michael.
- Bocsi, adjak ruhát? - mosolygott gonoszan majd mind a ketten berohantak a házba.
- Jól van, ha ti így akkor én is. - mosolyogtam gonoszan mire a drága bátyám hívott.
- Maya, Berry vagyok, mi csinálsz?
- Nem érek rá, majd kint a vidámparkban találkozunk. - mondtam.
- Maya, mit tervezel? Maya ne csinálj hülye. - tettem le.
Hát igen, akkor itt most a tűz és víz harca lesz, csak tudják kivel állnak szemben.
Bementem a toló ajtón és a nagy házat megpillanthattam belülről is, de talán öt másodperc sem volt, mert az arcomba vágott valaki egy illatos fekete pólót.
- És akkor? Most essek hasra, mert adtál egy pólót? - néztem le.
- Figyel kis csaj! Itt a rendszerünk van, nem pedig a te béna tini szabályaid.
Én egy lenéző pillantást vetettem a velem szemben álló flegma srácra, mire ledobtam a pólót és kimentem az autóhoz a cuccomért. Jól van, ha én elviselem őket, akkor nekik is el kell viselniük engem... - gondoltam magamban.
- Maya, el kell mennünk a többiekért, itthon hagyhatunk?
- Persze, meg próbálok semmit eltörni. - mosolyogtam megértően.
- Rendben. - kacsintott rám Michael.
Na persze! Maya Evans vagyok, nem egy minta diák! Tévedésbe ne essenek...
20 perccel később...
- Itt meg mi a jó isten történt? - jött be az 5 srác a házba.
- Én megmondtam, hogy megpróbálok semmit eltörni. - mondtam vigyorogva.
A nappaliban minden össze volt túrva, a konyhában minden tányér koszosan hevert, a lépcsőn a ruhák szana szét, a földön sár foltok (amit nehezen szedtem össze) és az örök kedvenc...a hifiben üvöltöző AC/DC lemez. Igen, mintha csak otthon lennék, azon kívül, hogy öt köcsög is velem van. A srácok kicsit mintha idegennek tekintenének, de ez természetes azok után, hogy betörtem az egyik tag orrát, szétbarmoltam a házukat, ja! És kidobtam az egyik üvegüket egy almával. Igen, az tényleg véletlen volt.
- Jól van! - mondta Michael, ezzel szerintem felhúztam, mire a CD-met kivette a hifiből, majd egy lendülettel kettétörte.
Mikor ezt megpillantottam az agyam elborult. Ez pont egy gyilkos merénylet volt. Annyira felbaszta az agyamat hogy az nem kifejezés.
- Azt akarod, hogy a karod is eltörjön? - rontottam neki mire a földre fogtam és a négy srácot megfenyegettem. - Ha megmoccantok, eltöröm a kezét.
Rendesen lenyomtam a földre és a fejére támasztottam a bal lábamat. A karját két kézzel szorítottam és húztam felfelé. Ha megmoccan, kitépem a helyéről.
- Veszel egy újat, vagy mehetsz a kórházba! - mondtam fenyegetően, mire Michael szófogadóan bólogatott majd elengedtem.
Ennyire még én sem voltam gonosz, mint ő, de ez most már vérre megy köztünk. Nem vagyok agresszív, de dühkezelési problémáim ilyenkor nagyon sok van, és ha még egy ilyen húzás eltöröm a kezét 3 helyen egyszerre
- Durva csaj. - hallottam mögülem.
Hát ezzel vitába szállhatnék, de inkább hagyom.
- Srácok, ő itt Maya Evans. Maya ők itt Ashton, Calum, és Luke. - mutatott be minket Michael.
- Gondolom te is rajongó vagy. - mondta Calum ha jól emlékszem a nevére.
- Hé! Nehogy elszállj magadtól, egyáltalán nem szeretem a zenéteket és nagyon titeket sem. - mondtam, majd inkább kimentem a fényes napra.
Az udvar szép zöld színére és a fehér hinta ágyra. Furcsa, de ezek a srácok úgy el vannak szállva maguktól, hogy az már fáj és hihetetlen. Nem ismerek még egy ilyen nyálas bandát, pedig tavaly találkoztam a One Directionel.
Amikor kiültem a napra, találtam egy barna dobgitárt, az ágy mellett. Ez minősítette őket, hogy szeretnek zenélni. Nem akarok illúzióromboló lenni, de kicsit vegyenek vissza magukból, mert ezzel nem mennek sokra. A gitárra nem volt kiírva hogy kié, így elvettem a helyéről, majd leellenőriztem, hogy jól be vannak hangolva. Ahogy körbe néztem az udvarba sok vidám szín volt, de valamiért mindegyik Berryre és a kis szerelmére emlékeztetett Bradre. Vajon James is gondol rám? Vagy Connor noszogatja Tristant hogy hívjon fel? Valamiért énekelni akartam, de csak a gitáron tudtam volna játszani. A torkomban az a nagy gumó levegőt is alig hagyott venni, nem hogy itt most kínomban kornyikáljak is. Igen, valamennyire konyítok a zenéhez és ezt anyutól és Tristől örököltem. Tudok gitározni, zongorázni és valamennyire dobolni is.
anya sokat szerepelt reggeli műsorokban hogy énekelhessen, de furcsa mód hamar abba hagyta ezt a karrierét és inkább ment titkárnőnek. emlékszem anya mindig énekelt, ha főzött vagy, amikor éppen esti mesét énekelt. Imádom a hangján, annak ellenére is, hogy 17 évesen arra aludtam el hogy ő énekel Akkor mindig jót álmodok és mindig jól ébredek.
Amikor ezek lejátszódtak az agyamban elkezdtem valamit gitározni, aztán kiszűrtem egy ritmust, amit még régen gitároztam és Brad zongorával kísért mindig. Szeretem azt gitározni, olyan mintha, nincs ilyen kifejezés.
- Hű ha... Úgy gitározol mintha szerelmes lennél.
- Nem, inkább össze vagyok törve. - válaszoltam a felém közeledő szőkés barna hajú piercinges srácnak.
- Tetszik. - ült le végül mellém. - Mi volt ez?
- Még tavaly nyáron írtam az egyik ismerősömmel. - mondtam mintha nem nagy szám lett volna. - Hát igen, inkább nem említem a fiúkat. Ez olyan mintha a nagyszüleimet indítanám egymás ellen csatába. A Mamám mindig veszekszik a másik mamámmal, hogy múltkor is elkezdtek azon veszekedni, hogy a bin gón csaltak, mire anyunkkal szépen lassan kimentünk a konyhából a nappaliba tv-t nézni.
A srác ezen felnevetett, amire meglepődtem hisz nem viccnek szántam, aztán rájöttem, hogy tényleg vicces.
- Az előbb gonosz volt, amit Michael csinált, de itt az én lemezem, neked adom. Én bármikor tudok venni. - mondta.
- Dehogy is! nem ér annyit. Illetve de ér annyit, de majd beszerzek egy újat. - vontam meg a vállam. - Michael mindig ilyen? - kérdeztem.
- Sajnos igen, Illetve amikor iszik úgy, ahogy tűrhető. Akkor mindenki jobban szereti.
- Leitatjuk? - néztem rá.
A srác már vette a levegő, hogy feleljen, de a telefonom eszméletlen hangosan kezdett el csörögni. Mellettem volt és hirtelen ugrottam egyet főleg hogy üvöltöznek a zenében, szóval kétszeres szívrohamom lesz, ha 70 évesen is ilyen zenéket fogok hallgatni. Amikor rá pillantottam a telefonom kijelzőjére Jamest írta ki. Na tényleg gondol rám, vagy más hív fel a telefonjáról, de mindjárt kiderül... - gondoltam magamban, mire rá pillantottam a mellettem ülő srácra, aki egy "telefonálj csak" tekintettel fel akart állni, de én visszatartottam.
- Maradj nyugodtan.... - hát igen, itt már kiderült, hogy elfelejtettem a nevét.
- Luke - nevetett, mire barátságosan bólintottam. - szia! - szóltam a tőlem nem megszokott kicsit vinnyogó csajos hangomon.
Ez tényleg nem én vagyok, és hogy ez mennyire furcsa...Nagyon!
- Szia Maya, Berry mondta hogy beszéltetek. - mondta James. - Minden rendben?
- Nem, eltörték az AC/DC-s CD-m. - mondtam szomorúan.
- Kicsoda?
- Michael! - vádoltam meg a lila fejűt.
- És legalább eltörted a kezét? - kérdezte vissza mire elnevettem magam a véletlen szerű gondolkodásunkon.
Ez már furcsa, hogy mid a ketten el a akarjuk törni a kezét egy AC/DC-s DC miatt, de mondjuk ezek vagyunk mi. És ami azt illeti, csak általános iskolában törtem el egy gyerek kezét, szóval már hiányolom.
- Berry, azt is mondta, hogy voltál olyan bátor és már az első 10 percben kihúztad a gyufát Michaelnél. Nem szeretném, ha valami bajod történne vagy, netalántán te kerülsz börtönbe!
- James! Nyugodj le! Maya Evans vagyok, nem pedig egy Tristan Evans! Nem kerülök semmilyen Börtönbe, csak Michaelel basztam ki egy kicsit, de szerintem jól bírja. - mire ezt kimondtam kihajította valaki a bőröndöm az üvegen. Ahogy bepillantottam a lyukon, Michael gonosz arcát pillantottam meg.
- Maya mi volt ez a zaj? - kérdezte James.
- J, majd később beszélünk, most dolgom van, szia. - köszöntem el, mire felpattantam a hinta ágyról, de Luke elkapott.
- Ne akarj bajt. Leállítom, de akkor ne kezd te el. Rendben?
Én gonosz fancsali képet vágva bólintottam. Ezzel Luke nem fog semmit elérni, főleg hogy az enyém lehet az utolsó szó!
- Skacok, mi lenne, ha kimennénk inkább Mayával a vidámparkba? - kérdezte Calum terelés kép.
Ahogy ezt Calum kijelentette mindenki abba hagyta, amit csinált, és mint a kis angyalok sorba álltak az ajtónál.
Michael fogja zárni az ajtót, de Maya Evans ezt nem hagyja.
Mikor a srácok beültek az autóba, gyorsan megbütyköltem a hajamból kivett hajcsattal a zárat, így mikor Michael ki akarja nyitni egyenesen bele, töri a kulcsot.
- Mehetünk királylány? - kiabált ki az autóból Flegma lila fej, mire behuppantam a kocsiba Ashton mellé.
- Mikor vagyunk ott? - kérdeztem meg, mikor egy utcába éppen lehajtott.
Aranyos kis utca volt, baszott nagy házakkal és medencékkel és sok tinivel az utcán. Inkább otthon, mint hogy itt lakjak 2 napot is.
- itt vagyunk. - mutatott az autó előtt álló 2 emeletes ikerházra. Mi van ezeknek nem elég egy ház? Néztem egy fancsali képpel a sofőrre.
Jól van, ez nekem megint magas, ahogy minden más, de jól van.
- Remélem, jól fogod érezni magad. - mondta elég gonoszan, mire beparkolt a kocsi feljáróra.
Ahogy kiszálltam valaki csak úgy szimplán kivette a telefont és a táskát a kezemből, majd hideg vízzel nyakon öntöttek. Fogalmam sem volt róla hogy ki volt az a hülye barom, de ezzel kihúzta a gyufát.
- Asthon, ez gonosz volt. - mondta eléggé flegmán Michael.
- Bocsi, adjak ruhát? - mosolygott gonoszan majd mind a ketten berohantak a házba.
- Jól van, ha ti így akkor én is. - mosolyogtam gonoszan mire a drága bátyám hívott.
- Maya, Berry vagyok, mi csinálsz?
- Nem érek rá, majd kint a vidámparkban találkozunk. - mondtam.
- Maya, mit tervezel? Maya ne csinálj hülye. - tettem le.
Hát igen, akkor itt most a tűz és víz harca lesz, csak tudják kivel állnak szemben.
Bementem a toló ajtón és a nagy házat megpillanthattam belülről is, de talán öt másodperc sem volt, mert az arcomba vágott valaki egy illatos fekete pólót.
- És akkor? Most essek hasra, mert adtál egy pólót? - néztem le.
- Figyel kis csaj! Itt a rendszerünk van, nem pedig a te béna tini szabályaid.
Én egy lenéző pillantást vetettem a velem szemben álló flegma srácra, mire ledobtam a pólót és kimentem az autóhoz a cuccomért. Jól van, ha én elviselem őket, akkor nekik is el kell viselniük engem... - gondoltam magamban.
- Maya, el kell mennünk a többiekért, itthon hagyhatunk?
- Persze, meg próbálok semmit eltörni. - mosolyogtam megértően.
- Rendben. - kacsintott rám Michael.
Na persze! Maya Evans vagyok, nem egy minta diák! Tévedésbe ne essenek...
20 perccel később...
- Itt meg mi a jó isten történt? - jött be az 5 srác a házba.
- Én megmondtam, hogy megpróbálok semmit eltörni. - mondtam vigyorogva.
A nappaliban minden össze volt túrva, a konyhában minden tányér koszosan hevert, a lépcsőn a ruhák szana szét, a földön sár foltok (amit nehezen szedtem össze) és az örök kedvenc...a hifiben üvöltöző AC/DC lemez. Igen, mintha csak otthon lennék, azon kívül, hogy öt köcsög is velem van. A srácok kicsit mintha idegennek tekintenének, de ez természetes azok után, hogy betörtem az egyik tag orrát, szétbarmoltam a házukat, ja! És kidobtam az egyik üvegüket egy almával. Igen, az tényleg véletlen volt.
- Jól van! - mondta Michael, ezzel szerintem felhúztam, mire a CD-met kivette a hifiből, majd egy lendülettel kettétörte.
Mikor ezt megpillantottam az agyam elborult. Ez pont egy gyilkos merénylet volt. Annyira felbaszta az agyamat hogy az nem kifejezés.
- Azt akarod, hogy a karod is eltörjön? - rontottam neki mire a földre fogtam és a négy srácot megfenyegettem. - Ha megmoccantok, eltöröm a kezét.
Rendesen lenyomtam a földre és a fejére támasztottam a bal lábamat. A karját két kézzel szorítottam és húztam felfelé. Ha megmoccan, kitépem a helyéről.
- Veszel egy újat, vagy mehetsz a kórházba! - mondtam fenyegetően, mire Michael szófogadóan bólogatott majd elengedtem.
Ennyire még én sem voltam gonosz, mint ő, de ez most már vérre megy köztünk. Nem vagyok agresszív, de dühkezelési problémáim ilyenkor nagyon sok van, és ha még egy ilyen húzás eltöröm a kezét 3 helyen egyszerre
- Durva csaj. - hallottam mögülem.
Hát ezzel vitába szállhatnék, de inkább hagyom.
- Srácok, ő itt Maya Evans. Maya ők itt Ashton, Calum, és Luke. - mutatott be minket Michael.
- Gondolom te is rajongó vagy. - mondta Calum ha jól emlékszem a nevére.
- Hé! Nehogy elszállj magadtól, egyáltalán nem szeretem a zenéteket és nagyon titeket sem. - mondtam, majd inkább kimentem a fényes napra.
Az udvar szép zöld színére és a fehér hinta ágyra. Furcsa, de ezek a srácok úgy el vannak szállva maguktól, hogy az már fáj és hihetetlen. Nem ismerek még egy ilyen nyálas bandát, pedig tavaly találkoztam a One Directionel.
Amikor kiültem a napra, találtam egy barna dobgitárt, az ágy mellett. Ez minősítette őket, hogy szeretnek zenélni. Nem akarok illúzióromboló lenni, de kicsit vegyenek vissza magukból, mert ezzel nem mennek sokra. A gitárra nem volt kiírva hogy kié, így elvettem a helyéről, majd leellenőriztem, hogy jól be vannak hangolva. Ahogy körbe néztem az udvarba sok vidám szín volt, de valamiért mindegyik Berryre és a kis szerelmére emlékeztetett Bradre. Vajon James is gondol rám? Vagy Connor noszogatja Tristant hogy hívjon fel? Valamiért énekelni akartam, de csak a gitáron tudtam volna játszani. A torkomban az a nagy gumó levegőt is alig hagyott venni, nem hogy itt most kínomban kornyikáljak is. Igen, valamennyire konyítok a zenéhez és ezt anyutól és Tristől örököltem. Tudok gitározni, zongorázni és valamennyire dobolni is.
anya sokat szerepelt reggeli műsorokban hogy énekelhessen, de furcsa mód hamar abba hagyta ezt a karrierét és inkább ment titkárnőnek. emlékszem anya mindig énekelt, ha főzött vagy, amikor éppen esti mesét énekelt. Imádom a hangján, annak ellenére is, hogy 17 évesen arra aludtam el hogy ő énekel Akkor mindig jót álmodok és mindig jól ébredek.
Amikor ezek lejátszódtak az agyamban elkezdtem valamit gitározni, aztán kiszűrtem egy ritmust, amit még régen gitároztam és Brad zongorával kísért mindig. Szeretem azt gitározni, olyan mintha, nincs ilyen kifejezés.
- Hű ha... Úgy gitározol mintha szerelmes lennél.
- Nem, inkább össze vagyok törve. - válaszoltam a felém közeledő szőkés barna hajú piercinges srácnak.
- Tetszik. - ült le végül mellém. - Mi volt ez?
- Még tavaly nyáron írtam az egyik ismerősömmel. - mondtam mintha nem nagy szám lett volna. - Hát igen, inkább nem említem a fiúkat. Ez olyan mintha a nagyszüleimet indítanám egymás ellen csatába. A Mamám mindig veszekszik a másik mamámmal, hogy múltkor is elkezdtek azon veszekedni, hogy a bin gón csaltak, mire anyunkkal szépen lassan kimentünk a konyhából a nappaliba tv-t nézni.
A srác ezen felnevetett, amire meglepődtem hisz nem viccnek szántam, aztán rájöttem, hogy tényleg vicces.
- Az előbb gonosz volt, amit Michael csinált, de itt az én lemezem, neked adom. Én bármikor tudok venni. - mondta.
- Dehogy is! nem ér annyit. Illetve de ér annyit, de majd beszerzek egy újat. - vontam meg a vállam. - Michael mindig ilyen? - kérdeztem.
- Sajnos igen, Illetve amikor iszik úgy, ahogy tűrhető. Akkor mindenki jobban szereti.
- Leitatjuk? - néztem rá.
A srác már vette a levegő, hogy feleljen, de a telefonom eszméletlen hangosan kezdett el csörögni. Mellettem volt és hirtelen ugrottam egyet főleg hogy üvöltöznek a zenében, szóval kétszeres szívrohamom lesz, ha 70 évesen is ilyen zenéket fogok hallgatni. Amikor rá pillantottam a telefonom kijelzőjére Jamest írta ki. Na tényleg gondol rám, vagy más hív fel a telefonjáról, de mindjárt kiderül... - gondoltam magamban, mire rá pillantottam a mellettem ülő srácra, aki egy "telefonálj csak" tekintettel fel akart állni, de én visszatartottam.
- Maradj nyugodtan.... - hát igen, itt már kiderült, hogy elfelejtettem a nevét.
- Luke - nevetett, mire barátságosan bólintottam. - szia! - szóltam a tőlem nem megszokott kicsit vinnyogó csajos hangomon.
Ez tényleg nem én vagyok, és hogy ez mennyire furcsa...Nagyon!
- Szia Maya, Berry mondta hogy beszéltetek. - mondta James. - Minden rendben?
- Nem, eltörték az AC/DC-s CD-m. - mondtam szomorúan.
- Kicsoda?
- Michael! - vádoltam meg a lila fejűt.
- És legalább eltörted a kezét? - kérdezte vissza mire elnevettem magam a véletlen szerű gondolkodásunkon.
Ez már furcsa, hogy mid a ketten el a akarjuk törni a kezét egy AC/DC-s DC miatt, de mondjuk ezek vagyunk mi. És ami azt illeti, csak általános iskolában törtem el egy gyerek kezét, szóval már hiányolom.
- Berry, azt is mondta, hogy voltál olyan bátor és már az első 10 percben kihúztad a gyufát Michaelnél. Nem szeretném, ha valami bajod történne vagy, netalántán te kerülsz börtönbe!
- James! Nyugodj le! Maya Evans vagyok, nem pedig egy Tristan Evans! Nem kerülök semmilyen Börtönbe, csak Michaelel basztam ki egy kicsit, de szerintem jól bírja. - mire ezt kimondtam kihajította valaki a bőröndöm az üvegen. Ahogy bepillantottam a lyukon, Michael gonosz arcát pillantottam meg.
- Maya mi volt ez a zaj? - kérdezte James.
- J, majd később beszélünk, most dolgom van, szia. - köszöntem el, mire felpattantam a hinta ágyról, de Luke elkapott.
- Ne akarj bajt. Leállítom, de akkor ne kezd te el. Rendben?
Én gonosz fancsali képet vágva bólintottam. Ezzel Luke nem fog semmit elérni, főleg hogy az enyém lehet az utolsó szó!
- Skacok, mi lenne, ha kimennénk inkább Mayával a vidámparkba? - kérdezte Calum terelés kép.
Ahogy ezt Calum kijelentette mindenki abba hagyta, amit csinált, és mint a kis angyalok sorba álltak az ajtónál.
Michael fogja zárni az ajtót, de Maya Evans ezt nem hagyja.
Mikor a srácok beültek az autóba, gyorsan megbütyköltem a hajamból kivett hajcsattal a zárat, így mikor Michael ki akarja nyitni egyenesen bele, töri a kulcsot.
- Mehetünk királylány? - kiabált ki az autóból Flegma lila fej, mire behuppantam a kocsiba Ashton mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése